2012. június 9., szombat

Hartmann László

Ezúttal egy magyar GP-versenyző pályafutását veszem górcső alá. 



Hartmann a harmincas évek elején, Bugattijában

Hartmann László 1901. augusztus 17-én született Budapesten. Versenyzői karrierjét a huszas években kezdte, elsősorban hegyi futamokon indult. 1929-ben vásárolta meg gróf Zichy Tivadar egyik versenyautóját, egy Bugatti Type35B-t, majd néhány hónappal később egy Bugatti Type 37A-val bővítette a kollekciót. Privát csapatával ezután már neves európai versenyekre is nevezett, 1930-ban pedig a második helyet szerezte meg a Hegyiversenyzés Európa-bajnokságában. Sikereire a Bugatti gyárában is felfigyeltek, és egy Type51-es autót ajánlottak fel a versenyző számára, amellyel kétszer is megnyerte a Guggenbergi hegyi versenyt (1932, 33).

1933-ban indult az AIACR Európa-Bajnokság (a F1 elődszériája) futamain. Monacoban nyolcadik, a Cseh Nagydíjon Brnoban hetedik helyen ért célba.

1935-ben aztán márkát váltott, és átpártolt a Maseratihoz. Piros-fehér-zöld fényezésű 8CM-es Maseratijával rendszeres indulója lett a nagydíjaknak. A Comminges Nagydíjon a dobogó alsó fokára állhatott a Saint-Gaudensi pályán, és a negyedik helyet szerezte meg a Frontiéres Nagydíjon Chimáy-ban. (Előbbit egyébként a francia Raymond Sommer nyerte meg egy Alfa Romeoval, utóbbit pedig a német Rudolf Steinwg egy Bugattival).

1936-ban az egyetlen hazai versenyzőként állt rajthoz az első Magyar Nagydíjon a Népligetben, ahol hetedikként ért célba. A futamot egyébként az Alfás Tazio Nuvolari nyerte meg, de erről a közeljövőben részletesebben is olvashattok majd a blog hasábjain. Ugyanebben az évben még két említésre méltó eredményt tudott elérni: negyedik lett a Coppa Ciano-n és hatodik a Német Nagydíjon a Nürburgringen. (Előbbit Nuvolari, utóbbit Bernd Rosemeyer nyerte meg).

Hartmann fehér Bugattija érkezik az Alagút utáni sikánhoz az 1933-as Monaco Nagydíjon

Maserati 8CM két évig szolgálta ki Hartmann igényeit, 1937-ben aztán újabb típusra váltott, és megkapta azt a 6C-34-es autót a Maserati csapattól, amellyel korábban az Európa-bajnok olasz Tazio Nuvolari versenyzett. Ezzel az olasz istálló gyári támogatású versenyzőjévé vált, és ettől kezdve fizetést is kapott azért, hogy autóba ül.

1938-ban is nagy reményekkel vágott neki a versenyévadnak. Május 15-én Tripoliban az El-Malaha pályán az elsőosztályú GP-versenyautók és a gyengébb teljesítményű voiturette autók egy mezőnyt alkotva mérkőztek meg egymással, ami már akkoriban sem volt gyakori. Gondoljunk csak bele, milyen veszélyes ez a felállás! Napjainkban is komoly vita zajlik arról, hogy a Caterham-Marussia-HRT csapatok sebessége életveszélyes helyzeteket idézhet elő. A GP és a voiturette autók között még ennél is nagyobb különbségek alakultak ki: a Tripoli Nagydíj olyan volt, mintha ma a Forma-1 és a Forma-3 mezőnyét engednénk össze.

A sebességkülönbség kaotikus futamot okozott. A verseny során számos baleset történt, köztük az Alfa Romeo gyári versenyzője, Eugenio Siena is szerencsétlenül járt: a 8. körben nagy sebességgel érkezett meg egy beláthatatlan kanyarba, ahol hirtelen fékeznie kellett, hogy elkerülje az ütközést a túl későn észrevett, voiturette Maseratival lassan haladó Franco Cortesevel. Siena elvesztette az uralmat az Alfája fölött, egy homokfalnak futott, ami megdobta, és belerepült egy a pálya mellett álló házba. Azonnal szörnyethalt.

A tizenharmadik körben Hartmann voiturette-osztályú Maseratiját utolérte a GP-osztályú Alfa Romeót vezető Giuseppe Farina. Az ekkor még csak olasz voiturette-bajnok Farina már körelőnyben volt, és arra készült, hogy másodszor is lekörözze a piros-fehér-zöld festésű Maseratit. A művelet azonban nem úgy sikerült, ahogy az olasz eltervezte: a két autó kerekei összeértek, és a járművek kisodródtak a pályáról. Mindkét versenyző kizuhant az autójából. Farina szerencsésen megúszta az esetet, és tizenkét évvel később a Formula-1 első világbajnokaként írta be nevét a motorsport nagykönyvébe. Hartmann azonban gerincét törte az esés következtében. Másnap a kora reggeli órákban, kórházban halt meg. Versenytársai a pályán búcsúztak el a halott versenyzőtől - a megemlékezésen Hartmann koporsójánál az aktuális líbaiai kormányzó, Pietro Badoglio is beszédet mondott -, majd a holttestet katonai repülővel szállították Budapestre, és a rákoskeresztúri temetőben helyezték örök nyugalomra.

Hartmann László
Budapest 1901. augusztus 17 - 1938. május 15. Tripoli. 
Első nagydíja: Tunézia Nagydíj, Karthágó 1931. március 29.
Utolsó nagydíja: Tripoli Nagydíj, El-Mahala, 1938. május 15.
Fontosabb Európa-bajnoki eredményei:
1937 - 11. helyezés a bajnokságban, 1 dobogós helyezés (Brno-3)
1935 - 1 dobogós helyezés (Comminges-3)
1934 - 1 pole pozíció (Brno)
1932 - 2 dobogós helyezés (Nürnburgring-2, Lemburg-3)