2012. július 7., szombat

1926-27. Brit Nagydíj

Az első Brit Nagydíjat 1926-ban rendezték meg, amely már első évében is beleszámított az akkor futó gyártói világbajnokságba. A szigetországban azután indult meg az érdeklődés a nagydíjversenyzés iránt, hogy Henry Segrave első britként nagydíjat tudott nyerni: először 1923-ban Franciaországban, majd a következő évben San Sebastianban diadalmaskodott.

A britek nemzeti hőse, Henry Segrave (Talbot) az első Brit Nagydíjon


Henry Segrave  1896-ban született a  Maryland állambeli Baltimore-ban, amerikai anyától és ír apától. Írországban nőtt fel, és a brit királyi haderőben szolgált az első világháború alatt. A motorsport terén több elsőséget is jegyeznek a neve mellett. Példának okáért ő volt az első ember, aki szárazföldi járművel átlépte a 200 mérföld/órás (320 km/h) sebességet, és ő volt az első brit, aki brit csapat színeiben nagydíjat tudott nyerni: a fent vázolt sikereit ugyanis a Sunbeam csapat versenyzőjeként érte el.
Henry Segrave Talbotját szereli a BOX-utcában

Az első Brit Nagydíj évében, 1926-ban gyártói világbajnokságot rendeztek, vagyis csak a konstruktőrök kaptak pontokat az autóik után. A második világháború előtt megszokott pontozási rendszert alkalmazták, vagyis hibapontokat osztottak: minél rosszabb helyen végzett az adott autó, annál több hibapontot kapott, a bajnokságot pedig az a csapat nyerte meg, amelyik a legkevesebb pontot szedte össze.

A Brooklands Circuit pályarajza

Az 1926-os világbajnokságba öt verseny számított bele, ezek közül a brit a negyedik volt. Az Indy500-at a Miller csapat nyerte, a Francia és a San Sebastian nagydíjakat a Bugatti, akik így a bajnokság éllovasaként érkezhettek meg az első Brit Nagydíj helyszínére, az angliai Surreybe. Az itt található Brooklands versenypálya 4,21 kilométer hosszú volt, a versenytávot 110 körben, vagyis összesen 463,1 kilométerben határozták meg.

Az első Brit Nagydíjon célba ért:
1. Robert Senechal és Louis Wagner [FRA] - Delage - 4h00m56
2. Malcolm Campbell [GBR] - Bugatti - 4h10m44
3. Robert Benoist és André Dubonnet [FRA] - Delage - 4h18m08
Kiestek: Albert Divo (Talbot), Frank Halford (Halford Special), Henry Segrave (Talbot), George Eyston (Aston Martin), Jules Moriceau (Talbot).

A következő évben a királykategória visszatért Nagy-Britanniába. Ekkor a Brit Nagydíj a világbajnokság utolsó futama volt. Az Indy500-at az amerikai Duesenberg csapat nyerte, Európába visszatérve azonban a francia Delage megállíthatatlannak tűnt: a francia, a spanyol és az olasz nagydíjat is megnyerték, így már biztos világbajnokként érkeztek meg Brooklands-be október 1-jén, hogy megismételjék előző évi remek szereplésüket. Ez egyébként sikerült is nekik, hiszen a dobogóra három Delage-versenyző állhatott fel.

Szlalom-rész a Brooklands Circuit-en.  Elöl Malcolm Campbell (Bugatti)

A II. Brit Nagydíj célbaérői: 
1. Robert Benoist [FRA] - Delage - 3h49m14.6
2. Edmond Bourlier [FRA] - Delage - 3h49m21.6
3. Albert Divo [FRA] - Delage - 3h52m20.0
4. Louis Chiron [MON] - Bugatti - 4h17m50.0
5. Emilio Materassi [ITA] - Bugatti - +7kör

Nem értek célba: Caberto Conelli (Bugatti), George Eyston és Sammy Davis (Bugatti), Malcolm Campbell (Bugatti), Jean Ghika-Cantazucino (Bugatti), Harold Purdey (Thomas Special), Bummer Scott (Thomas Special)

Az Egyesült Királyságban ugyan a harmincas években is rendeztek nagydíjakat, a következő hivatalosan is Brit Nagydíjnak nevezett eseményre azonban 1948-ig kellett várni, amikor már Silverstone fogadta a nemzetközi mezőnyt. De ez már egy későbbi cikk témája lesz.