2012. november 2., péntek

A bajnokok bajnoka

Minden idők legsikeresebb nagydíj-versenyzője, Michael Schumacher bejelentette végleges visszavonulását. Ebből az alkalomból áttekintjük a sportág világháború előtti történetének legsikeresebb versenyzői pályafutását. 



A sportág 1950 előtti időszakának legsikeresebb versenyzője egyébként az öröklistán is előkelő helyet foglal el: csak Michael Schumacher, Juan Manuel Fangio és Alain Prost előzi meg. (UPDATE 2013: most már Sebastian Vettel is).

Otto Wilhelm Rudolf Caracciola 1901. január 30-án született a németországi Remagenben. Olaszos hangzású neve nem véletlen: ősei Nápolyból vándoroltak ki a harmincéves háború idején. Már fiatalon is autóversenyző szeretett volna lenni, az első világháború idején egy Mercedest vezetett. Apja egyetemre akarta küldeni, Carrach azonban a felvételi helyett a Fafnir autógyárba ment, és az ő színeikben érte el első motorsport-sikereit még két keréken. Amikor a Fafnir úgy döntött, hogy részt vesznek az első AVUS-on megrendezett versenyen 1922-ben, a fiatal német kapta a csapat legerősebb autóját.

1923-ban egy kocsmai verekedés után Drezdába költözött, ahol továbbra is a Fafnir cégnél dolgozott, és egy kölcsönzött autóval megnyerte a berlini ADAC versenyt. Még ebben az évben munkahelyet váltott: a Daimler autókereskedője lett. Folytatta a versenyzést egy Mercedes-szel, nyolc versenyre nevezett abban az évben, ebből négyet meg is nyert, és a következő évben is számos (főleg hegyi) versenyen ért el sikereket az Ezüst Nyíllal.


1926-ban rendezték meg az első Német Nagydíjat az AVUS-on, ám ugyanezen a hétvégén egy sokkal nagyobb presztízsű versenyt is rendeztek Spanyolországban, és a Mercedes-Benz úgy döntött, inkább oda küldi a csapatát. Amikor ezt Caracciola meghallotta, kölcsönkért a cégtől egy korábbi típust, és nem gyári versenyzőként benevezett a futamra. A versenyen a motorja meghibásodott, és mire sikerült betolni az autót, már egy perces hátrányban volt az élbolyhoz képest. Csakhogy leszakadt az eső, és végletesen lecsökkent a látótávolság, Carrach azonban kiváló teljesítményt nyújtva pályán maradt és meg is nyerte a futamot. Néhány hónappal később adták át a Nürburgringet, a pályán az első futamot (az Eiffelrennent) szintén Caracciola nyerte meg - habár az első nürburgringi Német Nagydíj győzelem Otto Merz nevéhez fűződik.

A következő időszakban számos hegyi verseny mellett két fontosabb nagydíjon is elindult: 1929-ben ott volt az első Monaco Nagydíjon, ám a box-kiállása elhúzódott, így végül "csak" harmadik helyen ért célba. 1930-ban megnyerte az Ír Nagydíjat Phoenix-ben.

A nagy gazdasági világválság hatására a Merceses leállította a versenyistállóját, így a csapat nélkül maradt Caracciola az Alfa Romeóhoz szerződött azzal az opcióval, hogy a Mercedes visszatérése esetén újra csatlakozik a német csapathoz. Első Alfás versenyét 1932-ben a Mille Miglián futotta, ám egy alkatrész meghibásodása miatt fel kellett adnia a versenyt.

"Még mindig látom magam előtt Campari arckifejezését amikor visszatértem a gyárba. Ott mosolygott magában mintha csak azt mondaná: nem megmondtam nektek, hogy nem fogja megcsinálni?"

A Monaco Nagydíjon a negyedik helyről küzdötte fel magát közvetlenül az élen álló csapattársa, Tazio Nuvolari mögé. Az utolsó körökben végig szélárnyékban autózott, de nem tudta megelőzni az olaszt - a közönség meg is vádolta azzal, hogy amolyan Barrichellós húzással hagyta nyerni az Alfa első számú versenyzőjét.

Abban az évben az Alfák uralták a mezőnyt, elsősorban Nuvolari és Caracciola teljesítettek kiemelkedően. Aztán a következő szezonra nem nevezett a csapat, így Caracciola ismét szerződés nélkül maradt. A Bugattitól utcára tett barátjával, Louis Chrionnal összefogva végül megalapították saját csapatukat, a Scuderia CC-t, és két Alfát vásároltak maguknak. A csapat debütáló versenyének szabadedzésén (Monaco) aztán a németet cserben hagyták a fékek, és a falnak szaladt a Tabac kanyarban.


"Megpróbáltam gyorsan kijutni a kocsiból. Meg akartam mutatni, hogy nem történt velem semmi, teljesen sértetlen vagyok. Kiléptem a földre. Ebben a pillanatban fájdalom hasított a lábamba. Borzalmas fájdalom volt, olyan, mintha a lábamat forró, éles késekkel vágnák fel. Összestem, Chiron kapott el."

A pilóta lába több helyen is eltörött, az orvosok úgy gondolták, hogy soha többé nem versenyezhet, ő azonban gyorsabban gyógyult, mint várták.

A nácik hatalomra kerülése után a sport komoly támogatást kapott, mint propaganda-eszköz. Az Auto Union és a Mercedes-Benz anyagi gondjai az állami támogatással egy csapásra megoldódtak, a Mercinél pedig azonnal felkerült a pilóta-jelöltek listájára Rudolf Caracciola is. 1934 tavaszán az AVUS-on tesztlehetőséget kapott a csapattól, és bár még hetekig nem engedték versenyezni, a Német Nagydíjon már csatába szállhatott, ám motorhiba miatt ki kellett állnia. Az Olasz Nagydíjon kiváló formában versenyzett, itt a lába nem bírta a terhelést. Ebben az évben a legjobb eredménye egy második hely volt a Spanyol Nagydíjon.

A Formula-1 közvetlen elődszériájának számító Versenyzők Európa Bajnokságán három alkalommal szerezte meg a végső győzelmet. Először 1935-ben lett bajnok, majd 1937-ben és 1938-ban ezt meg tudta ismételni.

Caracciola legfőbb riválisával, Bernd Rosemeyerrel (Auto Union) nemcsak a bajnokságban küzdött meg. 1938. januárjában az autópályán sorakoztak fel a versenyzők, hogy sebességrekordokat döntsenek meg. Caracciola 432,7 km/h átlagsebességgel teljesítette a távot, ami a mai napig az egyik leggyorsabb, közúton elért sebesség. A nap azonban tragédiába torkollott: Rosemeyer meg akarta dönteni vetélytársa frissen felállított rekordját, ám autója egy erősebb széllökés miatt lesodródott az útról, kétszer átfordult, Rosemeyer pedig szörnyet halt. Az eset nagyon megviselte Caracciolát.

"Mi volt az értelme annak, hogy férfiak halálba kergetik egymást néhány másodperc kedvéért? Hogy a haladást szolgálják? Hogy az emberiséget szolgálják? Milyen nevetséges szavak ezek amikor a halál arcába bámulsz a maga teljes valójában. De akkor... miért? Miért?! És akkor először úgy éreztem, hogy minden életet a maga szabályai szerint kell élni. És hogy a harcos szabályai a következők: az utolsó erőnkig lángolni mint egy fáklya, nem számít mi történik a hamvakkal."


Az 1939-es évad csonka maradt: bár a versenynaptár minden futamát megrendezték, az időközben kitört világháború miatt a hivatalos eredményhirdetésre már nem került sor. A háború évei alatt Caracciola feleségével élt, és egyre gyakrabban kínozta a lábába nyilaló fájdalom. A világégés után meghívták a németet az 1946-os Indy500-ra, ahol Joe Thorne csapattulajdonos biztosított egy autót a bajnoknak.Csakhogy a szabadedzésen egy madár eltalálta Caracciola sisakját, és a német a falnak csapódott.

Karrierje az 1952-es Svájci Nagydíj egy betétfutamán ért véget, ahol elszenvedte harmadik komoly balesetét, ismét a lábát törte. Az esés után visszatért a gyökerekhez, és ismét autókat értékesített a Daimlernek, egészen 1959-ben bekövetkezett haláláig.

Három bajnoki címével és hat Német Nagydíj győzelmével a mai napig is előkelő helyen szerepel a sportág örökranglistáján.