2014. február 23., vasárnap

Alfa Romeo Tipo A (1931)

A február a tesztek és az autóbemutatók időszaka, ezért most én is egy autót mutatok be nektek: méghozzá azt, amit az Alfa Romeo az AIACR első egyéni bajnokságára gyúrt össze.


Aki azt hiszi, hogy a sportpolitikai bullshit és az állandó szabálymódosítgatások a sportág úkori történetéhez - kiváltképp az Ecclestone vs FIA párharchoz - köthetők, tévednek. Már az első egyéni bajnokság kiírásakor is komoly civakodás alakult ki a regulációk miatt. A résztvevők nem voltak hajlandóak aláírni az egységes szabályrendszert, ezért az első Európa-bajnokságot a "Formula Libre" szabályrendszer szerint hirdették meg - ez nagyfokú szabadságot adott a mérnököknek, a csapatok gyakorlatilag olyan autókkal álltak rajthoz, amilyenekkel akartak. Így az aprócska Alfák a mamut-méretű Mercedes SSK-k ellen küzdöttek, az olaszoknak pedig újszerű megoldásokra volt szükségük. Enzo Ferrari hathatós közbenjárásával a csapat alkalmazta a kor sztármérnökét, Vittorio Janót, aki a motorcentrikus gyors pályákra egy szokatlan, ikermotoros autót fejlesztett ki. Ez volt a Tipo A, ami a korábban is használt 8C 2300-as modellek mellett szolgálta ki a csapatot az 1931-es évadban.


A Tipo A-ban két 6C 1750-as motort helyeztek egymás mellé a 8C karosszériájában. Mindegyik motorhoz kapcsolódott egy-egy háromsebességes váltó, a hajtást a hátsó kerekekhez vezették. Az összesen 12 henger 230 lóerőt biztosított a 930 kilós modellnek, ami 240 km/h csúcssebességet érhetett el.

Nem meglepő módon a szokatlanul bonyolult szerkezet megbízhatatlannak bizonyult: Monzában a harmadik helyről kellett kiállnia a tízórás verseny második órájában. Nagy sikereket az évad hátralevő részében sem tudott elérni a járgány, a tapasztalatok azonban nagyban hozzájárultak a következő évben bemutatott legendás Tipo B fejlesztéséhez.