2014. március 11., kedd

Az első sikeres Mercedes GP versenyautó

A szezon előtti tesztek után úgy tűnik, hogy a Mercedes-motoros istállók – a gyári csapat mellett a Williams és a Force India – nagy előnnyel kezdik meg az évadot. Az Ausztrália előtti kilátások kapcsán megnézem, melyik volt a Mercedes első igazán sikeres GP autómodellje.

Mercedes 140 HP


Hogy a Daimler milyen régi múlttal büszkélkedhet a nagydíjversenyzésben, annak talán legnagyobb bizonyítéka az első igazán sikeres GP-versenyautójuk, a Mercedes 140 HP története, illetve felvezetésként a Mercedes 35 PS, amit Wilhelm Maybach és Paul Daimler tervezett 1901-ben.

Az autó nevéről

A Mercedes nevet 1900-ban a megrendelő, a tehetős osztrák üzletember, Emil Jellinek adta, akinek volt egy ekkoriban tízéves lánya, Adriana Manuela Ramona Jellinek, akit a család Mercédèsnek becézett. Az autó sikere után a Mercedes név a Daimlernél maradt, és a mai napig is büszkén használják.

Most erről a bizonyos Mercédèsről fogok írni, akit inkább az autó érdekel, az ugorjon a következő alcímhez!

Emil Jellinek és Mercédès

Mercédès Jellinek 1889. szeptember 16-án született Bécsben. Amellett, hogy a Daimler első versenyautóját (és azóta lényegében az összeset) róla nevezték el, 1902-ben az apja egy óriási képet függesztett ki róla a párizsi autókiállításon. A lány húsz évesen ment először férjhez von Schlosser báróhoz, fényűző esküvőjét Nizzában, a Côte d'Azur-ön tartották. Két gyermekük született, ám az első világháború tönkretette a családot: 1918-ban Mercédès már az utcán koldult ételért. Hamarosan maga mögött hagyta a családját, és férjhez ment Rudolf von Weigl báróhoz, aki tehetséges szobrász volt – ámbár borzasztó szegény. 39 évesen, csontrákban halt meg. Néhány évvel halála előtt a Daimler összeolvadt a Benz vállalattal, ám az ő tiszteletére felvett Mercedes nevet megtartották.

A nagydíj-korszak előtt – Mercedes 35 PS

Jellineknek konkrét elképzelései voltak az új Daimler-autóval kapcsolatban. A korábbi, megbízhatatlan és borulékony automobilokkal szemben egy hosszabb, szélesebb, alacsonyabb súlyponttal rendelkező modellt képzelt el. Könnyű acéltestet és strapabíró karosszériát álmodott, amiben a motort minden korábbinál alacsonyabban kívánta elhelyezni. A szériából 36-ot rendelt összesen 500.000 német márka értékben. Jellinek a tervezés és gyártás teljes folyamatán rajta tartotta a szemét.

1901-ben Emil Jellinek sportcsapata, a Mercedes GP hat ilyen versenyautót tesztelt a Pau Nagydíjon, ám a gépek lehangoló teljesítményt nyújtottak. Nem úgy a Nizza és La Turbie között megrendezett versenyen, ahol öt Mercedes 35 PS vett részt, Jellinek pedig csatasorba állította a német Wilhelm Werner autóversenyzőt is. Az autók 51.4 km/h átlagsebességgel uralták a mezőnyt, szinte állva hagytak mindenkit. Az utcai verzió 70–75 km/h csúcssebességre volt képes, a versenyre átalakított Mercedes azonban akár 85-tel is képes volt száguldozni.


A versenyben elért sikerek nagy segítséget jelentettek a Daimler utcai értékesítésében is: az emberek vették a Merciket, mint a cukrot, a sikeren felbuzdulva pedig Emil Jellinek megváltoztatta a nevét Jellinek-Mercedesre.

"This is probably the first time that a father has taken his daughter's name" – Emil Jellinek-Mercedes
Bár a "Forma-1" történelme 1906-ig, az első hivatalos nagydíjig vezethető vissza, már korábban is voltak hasonló szabályrendszerrel megrendezett versenyek, közülük az egyik legkiemelkedőbb európai futam a Gordon Bennett Kupa volt. 1903-ban Írországban rendezték meg a GBC futamát, amelyen ebben az évben először mutatkozott be a Mercedes, kapásból három privát nevezővel. Míg a német James Foxhall-Keene és Pierre de Caters is tengelyproblémák miatt kiállni kényszerült, a belga Camille Jenatzy hat óra 39 perces idővel megnyerte a futamot.

Az első nagymenő – Mercedes 140 HP

Az első hivatalos nagydíj, amit Mercedesszel nyertek, az 1907-es Ardennek-beli futam volt, itt a belga Pierre de Caters vezette győzelemre a Mercit.

A következő évben már Grand Épreuve-öt, vagyis a Francia Nagydíjat is a német gyártó versenygépe nyerte meg – ez akkoriban a mai F1 világbajnoki címmel felérő dicsőséget jelentett.

Az adott évben érvényes szabályok nem határoztak meg üzemanyag-felhasználási limitet, de az autóknak minimum 1100 kg súlyúnak kellett lenniük. A Mercedes GP 1908-as versenyautója a 140 HP nevet viselte, a 35 PS-hez hasonlóan ez is a lóerők számára utalt (PS= Pferdestärke; HP = Horsepower).


A Mercedes 140HP az előző évi versenyautó továbbfejlesztett változata volt, bár sok tekintetben változtattak. Módosították például a kerekek méretét, a 12.8 literes motor összesen 135 lóerős teljesítményre volt képes 1400-as fordulatszámon. Az autó 1120 kilogrammot nyomott.

A Dieppe-ben megrendezett futamot a Mercedessel versenyző német Christian Lautenschlager nyerte, a leggyorsabb kört szintén egy Merci, Otto Salzer futotta meg 126 km/h átlagsebességgel. Érdekesség, hogy Lautenschlager mellé a dobogóra egy rivális német gyártó, az úgynevezett Benz két pilótája, Victor Hémery és René Hanriot állhattak még fel.

Christian Lautenschlager a 35-ös rajtszámú Mercedesben

A dieppe-i pályán tíz kört, vagyis összesen 769.88 kilométert tettek meg a versenyzők. A Grand Prix már akkor is elit szakág volt: a legismertebb gyártók és a legismertebb versenyzők álltak fel a rajtrácsra. Ismerős neveket is találunk a nevezési listán: az ebben a cikkben korábban már említett Camille Jenatzy egy Mors volánja mögött ült, Vincenzo Lancia egy Fiatban, Franz Opel egy Opelben, Dario Resta egy Austinban. Érdekesség, hogy a futamon részt vett a máig egyetlen nagydíj-győztes magyar, Szisz Ferenc is, aki két kör után kerékprobléma miatt állt le a Renault-val.

A futam reggel hatkor rajtolt el. Az első körben két Mercedes állt az élre: Otto Salzer és Willy Pöge. A második körben már Lautenschlager haladt az első helyen, és a végén ő örülhetett a kockás zászlónak is.