2014. június 14., szombat

A tervezőzseni: Vittorio Jano

A héten bejelentették, hogy Adrian Newey hosszú távú szerződést kötött a Red Bullal, ugyanakkor 2015 után nem az F1-ben, hanem az italgyárosok más projektjeiben dolgozik majd (pletykák szerint Red Bull-szponzorált vitorláscsapatnak tervez hajót). A két Indycar/CART bajnoki autót és 11 (!!!) egyéni F1 bajnoki címet szerző autót tervező zsenitől egy neves elődjének portréjával búcsúzunk.

Korának sztártervezője volt a magyar származású olasz mérnök, Vittorio Jano.

Vittorio Jano (jobboldalt) Luigi Villoresi, Alberto Ascari és Eugenio Castellotti társaságában


Jano közel negyven éven át volt meghatározó szereplője az autósportnak, különösen a Grand Prix szakágnak. 1891-ben született San Giorgio Canaveseben. Pályafutását 18 évesen a Rapid autós cégnél kezdte, majd onnan a Fiathoz szerződött, hogy aztán 1923-tól az Alfa Romeo vezető mérnöke legyen. Első munkája az olasz nagycsapatnál a P2-es Alfa volt, amivel a csapat meg is nyerte az 1925-ös konstruktőri világbajnokságot. A gépet olyan sztárok vezették, mint Antonio Ascari, Giorgo Campari, vagy a későbbi Európa-bajnok Ferdinando Minoia.

Az Alfa Romeo csapata az 1924-es Olasz Nagydíjon Monzában. A P2-es tervezője, Jano a kép bal szélén

1932-ben megtervezte az Alfa Romeo következő nyerő versenyautóját, a P3-at, amivel a frissen alakult Scuderia Ferrari versenyzői villantottak. A P3 szezon közben mutakozott be 1932-ben, és Tazio Nuvolari rögtön meg is nyerte a bemutatkozó futamát Monteneroban, majd a gép még hatszor segítette győzelemhez a csapatot abban az esztendőben elsősorban Nuvolari és Rudolf Caracciola kezei alatt. A Ferrari egészen 1935-ig használta a P3-ast, számos trófeát bezsebelve.

A Jano-tervezte Alfa Romeo 8C kétszer (1931, 1934) nyert 24 órás versenyt Le Mans-ban 

Jano 1937-ben a Lanciához szerződött, és számos projekt mellett jelentős szerepet játszott a márka Forma 1-es sikereiben is. Az ő keze munkáját dicsérő, 1954-ben bemutatott Lancia D50-es versenyautó abban az évben egyetlen bajnoki futamon vett részt Luigi Villoresivel és Alberto Ascarival. A munka igazából 1955-re érett be, amikor a szezon elején Ascari sorra nyerte a bajnokságba nem számító nagydíjakat, az első két bajnoki hétvégén azonban nem volt szerencséje - ekkor történt emlékezetes Monacoi balesete, amikor az öböl vizébe zuhant. Néhány nappal később aztán Ascari halálos balesetet szenvedett egy tesztnapon Monzában, a Lancia pedig úgy döntött, hogy felszámolja sportrészlegét. A Jano tervezte D50-eseket eladták a Ferrarinak, a gép módosított változtatával Juan Manuel Fangio világbajnokságot nyert 1956-ban.

Vittorio Jano, Alberto Ascari és a Mercedes-Benz csapatfőnöke, Alfred Neubauer

1965-ben Jano elvesztette a fiát, és még abban az évben kiderült, hogy halálos beteg. Torinoi otthonában öngyilkos lett, 73 évet élt.