2014. június 20., péntek

Svájci Nagydíj, 1934

A most hétvégi Osztrák Nagydíjnak ugyan nincsenek a klasszikus korszakba visszanyúló gyökerei, de az Alpok hegyvonulata már a harmincas években is szolgált Grand Prix versenyzés díszletéül.

Louis Chiron (28) és Tazio Nuvolari (20)


A Svájci Nagydíj húsz évig szerepelt a sportág versenynaptárában. 1934-ban rendezték az alpesi ország első Grand Prix-jét, a bremgarteni futam pedig hamar népszerű lett: a következő évben már beleszámított a bajnokságba, és innentől kezdve minden évben, amikor Svájcban nagydíjat rendeztek, az bajnoki futam (vagy a '40-es években bajnokság híján kiemelt verseny, Grandes Épreuves) volt. Utoljára 1954-ben rendeztek nagydíjat a köztársaságban, az 1955-ös Le Mans-i horrorbaleset után betiltották a pályaversenyzést, ez a tilalom azóta is érvényben van.


Bremgarten egy városi pálya volt, amit Bernben jelöltek ki - hasonlóan Monte-Carlohoz vagy a Népligethez, ma is teljes vonalvezetésén bejárható. Az aszfaltcsík jelentős részében a bremgarteni erdőben található, a fák nemcsak balesetveszélyesek voltak, de a lombok a fényviszonyokat is rontották. A pálya 13 kanyarból áll, 7,28 km hosszú, a körrekordot Bernd Rosemeyer állította fel 1936-ban (2:34.3) egy Auto Unionnal.

Az első Svájci Nagydíjat 1934. augusztus 26-án rendezték, ugyanazon a napon, amikor a franciaországbeli Comminges Grand Prix-t (egyik sem számított bele a bajnokságba), így a nagy csapatok megosztották erőiket a két futam között, de a nagyobb neveket az alpesi rajtrácson találhattuk meg. Manfred von Brauchitsch, a Daimler Mercedes-Benz versenyzője először ült autóba nürburgringi balesete után, a kocsiba be- és kiszálláskor szerelőinek kellett segítenie, a pilóta komoly fájdalmakkal küzdött, ki kellett párnázni a kocsija ülését, hogy a háta bírja a terhelést. Magyar vonatkozású információ, hogy a futamon 38-as számmal rajthoz állt Hartmann László is egy Bugatti T35B volánja mögött.

A versenyre 19-en neveztek, az első tíz rajtsorrendje a következőképpen alakult:

1. Stuck (Auto Union)
2. Varzi (Ferrari - Alfa Romeo)
3. Biondetti (Maserati)
(a 4. rajtrács üres maradt visszalépés miatt)
5. Chiron (Ferrari - Alfa Romeo)
6. Hartmann (Bugatti)
7. Nuvolari (Maserati)
8. Balestrero (San Giorgo - Alfa Romeo)
9. Caracciola (Daimler Mercedes-Benz)
10. Ghersi (Ferrari - Alfa Romeo)

Stuck rögtön a rajtnál bebiztosította első helyét, mögé a kiválóan startoló Tazio Nuvolari zárkózott fel, akit Chiron, és a 14. helyről tizet előre lépő Dreyfus (Bugatti) követett. Nuvolarinak a 28. körtől kezdve technikai problémái voltak, így fel kellett adnia a versenyt. Pedig micsoda futama volt, a jóval gyengébb Maseratival komoly nyomást helyezett az élen haladó Auto Union versenyzőre.

Hamilton az 1931-es 2x12 órás Brooklands-i endurance futamon

A futam tragédiával zárult: Hugh Hamilton, a Straight Maserati versenyzője defektet kapott, kicsúszott a pályáról egyenesen az erdőbe, ahol több fának is nekicsapódott, és azonnal szörnyethalt. Hamilton 1905-ben született az írországbeli Omaghban. Pályafutását két keréken kezdte. Tehetségét számos szakosztályban bizonyította: vezetett túraautót, részt vett 500 és 1000 mérföldes közép-, valamint 2x12 órás hosszútávú versenyeken. Grand Prix versenyzőként 1932-ben a Francia Nagydíjon debütált az Earl Howe Bugatti csapat tartalék pilótájaként. 1934-ban kora legtehetségesebbnek tartott brit versenyzőjeként halt meg a bremgarteni erdőben.

Az első Svájci Nagydíj leggyorsabb körét  August Momberger (Auto Union) futotta 2m53.0s idővel, 151.5 km/h  átlagsebességgel.

Célba érők:
1. Hans Stuck GER (Auto Union) 3h37m51.6s
2. August Momberger GER (Auto Union) +1 kör
3. René Dreyfus FRA (Bugatti) +1 kör
4. Varzi / Trossi ITA (Ferrari - Alfa Romeo) + 1 kör
5. Louis Chiron MON (Ferrari - Alfa Romeo) + 1 kör
6. Luigi Fagioli ITA (Daimler Mercedes-Benz) +2 kör
7. Pietro Ghersi ITA (Ferrari - Alfa Romeo) +4 kör
8. Balestrero / Biondetti ITA (San Giorgo - Alfa Romeo) +4 kör