2014. szeptember 21., vasárnap

Arrivederci, signor Presidente!

Múlt héten robbant a hír: 23 év után távozik a Ferrari éléről Luca di Montezemolo. Megpróbálom a Presidente szerepét történelmi kontextusba helyezni. 



"A Ferrari most már amerikai" – jelentette ki néhány napja Luca di Montezemolo, a maranellói cég menesztett elnöke. Ez a néhány szó magában hordozza a csapat múltját és jövőjét; kérdéseket vet fel és válaszokat lebegtet be. Ezt a gondolatsort próbálom kifejteni.

Enzo Ferrari 1929-ben, az Alfa Romeo alkalmazottjaként, korábbi Alfa-versenyzőként alapította meg a Scuderia Ferrari csapatot Modenában. A nagy gazdasági világválságot követő években, amikor az anyacég pénzügyi megtakarításokra hivatkozva kiszállt a nagydíjversenyzésből, a Scuderia Ferrari csapat örökölte meg és működtette az Alfa Romeo gyári csapatának versenygépeit. A Pirelli támogatásának köszönhetően aztán az évről évre egyre elavultabb autók mellé néhány új modell is került. Az együttműködés egészen 1937-ig tartott, amikor az Alfa Romeo úgy döntött,  hogy ismét önállóan áll rajthoz. Az Alfás szerződésében kifejtett záradékok és a második világháború egy évtizedig távol tartotta Ferrarit a versenypályáktól.

A háborút követő években aztán az akkor már Maranellói központtal működő Scuderia Ferrari elnöke rájött, hogy gyári támogatás nélkül jóval nehezebb lesz értékelhető eredményt elérni – vagy egyáltalán rajthoz állni. A saját autó fejlesztése ugyanis komoly pénzeket emészt fel, és még ha meg is van a kezdőtőke, azt évről évre újra meg újra be kell tolni a csapatba. Ferrainak biztos bevételi forrásra volt szüksége sportcsapata működtetéséhez, ezért döntött úgy, hogy a szükséges összeget utcai autók gyártásából teremti elő.

Luca di Montezemolo és Niki Lauda

Enzo Ferrari számára korábbi versenyzőként, csapatfőnökként mindig a sport volt az első, és az autógyártást ennek a célnak rendelte alá. Luca di Montezemolo jó tanítványa volt ebben. A most távozó elnök már a hetvenes években, Enzo felügyelete alatt vezette a Forma-1-es csapatot, az alapító halála után pedig egy sikertelen éra kellős közepén ülhetett az igazgatói székbe. A kilencvenes évek elején a pontszerzésről is csak álmodozó maranellói csapat sem azelőtt, sem azóta nem volt olyan mély válságban. Montezemolo összeszedte a legjobb mérnököket, szakembereket, összeállt a Todt-Brown agytröszt, akik aztán Michael Schumacherrel a volán mögött a csúcsra emelték az olasz gárdát.

Michael Schumacherrel

A Ferrari utoljára 6 éve, 2008-ban szerzett bajnoki címet. Soknak hangzik, de nem kiemelkedően sok: 1983 után legközelebb 1999-ben, 16 év után lett bajnok a csapat. Montezemolo távozását inkább az autópiaci helyzet indokolta: a Fiat egyesült a Cryslerrel, tőzsdére készülnek. Azt számos autós portálon megírták már, hogy a Fiat-csoport legnagyobb értéke a Ferrari brand, márpedig a Ferrari értékét a Forma-1-es szereplése és sikere növeli.

Remélem értitek, miről beszélünk most: arról, hogy a Ferrari sportteljesítménye eszköz az autógyártó cég bevétel-növeléséhez. Ez pontosan az ellentéte annak, amit Enzo Ferrari gondolt a csapatáról. Montezemolo távozása nagyobb változást hoz, mint Enzo halála, a Presidente lelépésével végleg véget ért egy korszak.