2014. november 22., szombat

Duplapontos futam: jöhet, de ne így

A leggyakrabban hallott érv a duplapontos évadzáró ellen az, hogy idegen a Formula-1 hagyományaitól. De tényleg az?



A 2014-es szabályok közül a duplapontos évadzáró kavarta a legnagyobb port. A szabály bevezetését eredetileg Bernie Ecclestone dobta be, aki azt javasolta, hogy az utolsó három futamon osszanak dupla pontokat, a csapatok azonban addig civakodtak egymással, míg végül csak az évadzáróra érvényesíttették a bónuszt. Az új szabályt azzal indokolták, hogy így az év legvégéig nyitott maradhat a bajnokság, nem fordulhat elő az, hogy 4-5 futammal a bajnokság vége előtt már bajnokot hirdetnek, jelentősen csökkentve ezzel a hátralévő versenyek iránti érdeklődést.

Most, az ominózus duplapontos futam előtt már azon sír mindenki, hogy jaj mi lesz, ha éppen ennek a szabálynak köszönhetően válik bajnokká az év közben egyébként gyengébben teljesítő Nico Rosberg? Mi lenne, kérdem én, hiszen pontosan azért hozták a szabályt, hogy ez megtörténhessen!


Akkor tehát elégedett vagyok a duplapontos szabállyal? Természetesen nem, blőd helyzetbe sodorták magukat a csapatok ezzel a döntéssel. Ugyanakkor - bár a konkrét megoldást ellenzem - sokakkal ellentétben az alapfelvetéssel kapcsolatban nyitott vagyok.

Az alapvető kérdés, amit a duplapontos szabállyal áttételesen megfogalmaztunk, a következő: vajon elfogadható-e, hogy bizonyos nagydíjak értékesebbek, mint a többi? Szerintem igen.

Az az elgondolás, hogy nem minden Grand Prix egyenlő, már egészen korán, a Formula-1 történelmének első évtizedeiben, az 1920-as években megfogalmazódott, amikor a 20-30 versenyből álló évadban 4-5 (később 5-6) kiemelt futam, úgynevezett Grand Épreuve volt, amelyekre a közönség, a média, és maguk a csapatok és versenyzők is sokkal nagyobb figyelmet fordítottak. Ebből alakult ki az a szokás az '50-es, '60-as években, hogy voltak a bajnokságba beleszámító és bele nem számító nagydíjak. Ha az almanachokat lapozgatjuk, azt látjuk, hogy ebben az időben 5-6 futamból állt a bajnokság - csakhogy a nagy többség ezek mellett további 15-20 nagydíjon is részt vett, amelyeken nem osztottak pontokat.
Louis Chiron (Scuderia Ferrari) ünnepel egy Grande Épreuve győzelem után 1934-ben

Az elgondolás tehát, hogy bizonyos futamokat kiemelten kezelünk, szerintem egyenesen következik a Formula-1 idestova 108 éves történelméből. Ha pedig ezt kimondjuk, onnantól kezdve már csak az a kérdés, hány, és melyik versenyeket tartjuk manapság Grande Épreuve-nek?

Azt hiszem, ezt a kiemelt státuszt nem venném el Abu Dhabitól, megkérdőjelezhetetlen, hogy ennek a futamnak néhány év alatt is komoly presztizse lett. A másik megkérdőjelezhetetlen jelölt Monaco. Ha az Indycarhoz hasonlóan három kiemelt futamot rendeznénk egy szezonban, nehéz lenne eldönteni, hogy a már említett kettő mellé melyiket emeljük be. Silverstone, ami a modern kori F1 bölcsője? Monza, ami a legrégebb óta használt, jelenleg is a naptárban szereplő helyszín? Kár, hogy már nincs Francia Nagydíj, a sportág szülőhazájának egyértelműen ott lenne a helye a duplapontos versenyek között.

Ez persze csak elméleti felvetés, hiszen valószínűleg a duplapontos futamokat - és velük együtt a Grand Épreuve-ök újraélesztését - 2015-től mindenki igyekszik majd minél előbb elfelejteni.