2014. november 8., szombat

Irineu Corrêa tündöklése és bukása

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1934. októberében rendeztek először gyorsasági-autós nagydíjat Brazíliában. Mai postomban erről, és az ezt megnyerő Irineu Corrêa karrierjéről írok. 


Irenaeus Corrêa Meyer 1900. január 24-én született Petropólisban egy kereskedő, Mario Corrêa da Silva gyermekeként. Hét testvére volt.  Gyerekként a San José Intézetben tanult, ahol ferences szerzetesek oktatták. Amikor az első autók megjelennek Petropólis utcáin, a kis Irineu azonnal beleszeretett a masinákba. A legenda szerint 13 évesen potyautasként egy hajón szökött az Egyesült Államokba, hogy "őshazájukban" tanulmányozhassa az autókat. Előbb szerelőként, majd versenyzőként is sok tapasztalatot szerzett. Húsz évesen tért vissza Brazíliába, Rióban telepedett le, ahol szerelőként dolgozott.


Akkoriban Brazíliában szinte kizárólag ralliversenyeket rendeztek, és a versenyzőknek szponzorok híján saját zsebből kellett finanszírozniuk hobbijukat. Irenaeus Corrêa 1927-ben nyert először futamot, a Porto Alegrében megrendezett Őszi Körversenyt, ami egycsapásra országosan elismert sportolóvá tette. Ettől kezdve számos hegyi versenyen indult, karrierje egy szakaszát Argentínában töltötte.

1932-ben tagja volt annak a csapatnak, ami kijelölte a majdani Rio de Janeiro Nagydíj vonalvezetését. Az 1934-es Rio Nagydíjat ezen, a Gávea városrészben kijelölt 11.16 km hosszú városi pályán rendezték meg, a versenyzőknek 25 kört, összesen 279 kilométert kellett teljesíteniük. A mezőny nagy részét brazilok alkották, de számos argentin pilóta is rajthoz állt. Európából ketten, az olasz Dante Di Bartolomeo (Alfa Romeo) és a portugál José Santos Soeiro (Farmann) nevezett a megmérettetésre. A futamot eredetileg szeptember 30-án rendezték volna meg, de a rossz időjárási körülmények miatt október 3-ára halasztották.


44 autó sorakozott fel a rajtrácsra 11 sorban, egymás mellett négy autó foglalt helyet. Az első sorban Victorio Rosa (Fiat), Antônio de Carvalho (Hispano Suiza), Angelo Gonçalves (Bugatti) és Cicero Marques Porto (De Soto) állt, a későbbi győztes Corrêa a legutolsó, 11. sorban a legkedvezőtlenebb ívről, a 44. pozícióból rajtolt (!)

A futam szerda reggel ragyogó napsütésben kezdődött meg. Rosa kiválóan használta ki a pole pozícióból fakadó előnyét, és megőrizte első helyét. Az utolsó helyről rajtoló Corrêa a futam felére, a 13. körre átverekedte magát a mezőnyön, és az élre állt. A dobogós helyekre a középmezőnyből indult Crespi (Bugatti) és a második sorból kezdő Ladi (Bugatti) küzdötte fel magát. A győzelemért folytatott harcban Crespi egy póznának ütközött és súlyos sérüléseket szenvedett. A dobogóra végül Domingos Lopes (Hudon) és Victorio Rosa (Fiat) kapaszkodott fel.

1934. RIO GP, célba érők:
1. Irineu CORREA (Ford) - 3h56m22.9
2. Domingos LOPES (Hudson) - 4h01m43.2
3. Victorio ROSA (Fiat) - 4h04m08.4
4. Ricardo CARÚ (Fiat) - 4h04m42.6
5. Virgílio CASTILHO (Ford) - 4h06m43.1
6. Roberto LOZZANO (Ford) - 4h07m04.0
7. Adolfo LO TURCO (Ford) - 4h08m42.9
8. Adalberto ANTICI (Ford) - 4h12m26.8
9. Carlos ZATUSZEK (Mercedes-Benz) - 4h12m43.3
10. Júlio DE SANTIS (Ford) - 4h13m55.4
11. Ernesto BLANCO (Reo-Winfield)
12. Juan MALCOM (Austro Daimler)
13. Henrique CASINI (Hudson)

 Egy évvel később ismét Gáveában rendezték meg a Rio Nagydíjat, ahol újból szerencsét próbált az előző évi győztes Corrêa is, aki ekkor a negyedik sorból, a 14. pozícióból rajtolt. Az első körben bekövetkezett a tragédia, a brazil egy fának ütközött, és belezuhant az Avenida Visconde de Albuquerque mentén húzódó csatornába.

A futam előtt Corrêa azt nyilatkozta:

"A veszély mindenütt ott van, és egy versenyautóban bárki meghalhat."