2014. december 8., hétfő

2014 számai történelmi kontextusban


AZ EGYÉNI BAJNOKSÁG EREDMÉNYE A '30-AS ÉVEK PONTRENDSZERE ALAPJÁN



Az AIACR által 1931 és 1939 között kiírt Versenyzők Európabajnoksága (a mai F1 egyéni VB elődje) a következő pontrendszerrel dolgozott: a győztes 1 pontot kapott, a második helyezett 2-t, a harmadik 3-at. Mindenki más, aki a versenytáv 75%-át teljesítette, 4 pontot kapott. 50% teljesítéséért 5, 25%-ért 6 pontot adtak. Ha valaki a verseny elején kiesett, az 7 ponttal gazdagodott, aki pedig rajthoz sem állt, vagy kizárták, az 8 pontot kapott. A bajnokságot az nyerte, akinek a legkevesebb pontja volt az év végén.

A KONSTRUKTŐRI BAJNOKSÁG EREDMÉNYE A '20-AS ÉVEK PONTRENDSZERE ALAPJÁN



Az AIACR 1925-1927 között megrendezett konstruktőri bajnokságában a csapatok minden futamon a legjobb helyen végző autójuk után kaptak pontot az alábbiak szerint: a győztes 1, a második 2, a harmadik 3 pontot kapott, minden további célba érő 4, a kiesők 5, az el sem indulók 6 pontot írhattak jóvá. A bajnokságot az nyerte, akinek az év végén kevesebb pontja volt.

 EGYÉB ÉRTELMETLEN STATISZTIKÁK

Bár a különböző korok autóit, versenyzőit és szabályait nem lehet összehasonlítani, főleg nem közel egy évszázad különbséggel, azért én tettem erre egy kísérletet, csak a móka kedvéért. A régi idők bajnokságainak pontszámait a futamok számával korrigálva (akkoriban jóval kevesebb verseny számított bele a bajnokságba) megnéztem, hogyan teljesít az egyéni és a konstruktőri bajnokság első két helyezettje a régi idők nagyjaihoz képest.

1. Mercedes-AMG (2014. bajnok) - 23
2. Alfa Romeo (1925. bajnok) - 35
3. Delage (1927. bajnok) - 40
4. Bugatti (1926. bajnok) - 44
5. Duesenberg (1925. második) - 55
6. Red Bull Racing (2014. második) - 60
7. Bugatti (1925. harmadik) - 65
8. Delage (1926. második) - 84
9. Miller (1927. második) - 92

A Mercedes az idei teljesítményével tarolt volna a húszas években, míg a Red Bull egy bajnoki címet sem tudott volna összekaparni - sőt, 1925-ben az idei pontszámukat arányosítva csak harmadikak lettek volna az Alfa és a Duesenberg mögött.

1. Tazio Nuvolari (1932. bajnok, Alfa Romeo) - 25.3
2. Lewis Hamilton (2014. bajnok, Mercedes-AMG) - 39
3. Rudolf Caracciola (1938. bajnok, Mercedes-Benz) - 40
4. Rudolf Caracciola (1935. bajnok, Mercedes-Benz) - 44
5. Nico Rosberg (2014. második, Mercedes-AMG) - 45
6. Bernd Rosemeyer (1936. bajnok, Auto Union) - 50
7. Baconin Borzacchini (1932. második, Alfa Romeo) - 50.6
8. Rudolf Caracciola (1937. bajnok, Mercedes-Benz) - 52
9. Ferdinando Minoia (1931. bajnok, Alfa Romeo) - 57
10. Hermann Paul Müller (1938. első, Auto Union) - 60
11. Luigi Fagioli (1935. második, Mercedes-Benz) - 68

Lewis Hamilton idei menetelése egyedül 1932-ben nem jelentett volna bajnoki címet, amikor Tazio Nuvolari még meggyőzőbb fölénnyel húzta be az évadot, kétszer olyan jó teljesítményt nyújtva, mint a második helyen végző Borzacchini. Hamilton a korszak domináns Mercedes-versenyzőjét, Caracciolát is lenyomta, igaz, 1938-ban csak egyetlen ponttal lett volna jobb a németnél. Nico Rosberg sem panaszkodhat, az idei teljesítményével 1931-ben, '36-ban és '37-ben is bajnok lehetett volna, '39-ben pedig csak azért nem, mert a világháború miatt végül nem hirdettek hivatalos győztest.

Még egy furcsa statisztikával vagyok adós. A harmincas években ugyanis egy magyar versenyző, a Maserati volánja mögött vitézkedő Hartmann László is részt vett a bajnokságban.

Hartmann 1935-ben a 21. helyen végzett, akkori pontjait a mai futamszámra felszorozva 152 pontja lett volna, amivel Lotterer mögött egyetlen ponttal lemaradva utolsó lenne a képzeletbeli tabellán. A mai szabályok szerint pont nélkül zárta volna az évet.


1937-ben Hartmann 11. helyen zárta a bajnokságot, az idei futamszámra felszorozva 116 pontja lenne, amivel Lotterer és Stevens előtt a 22. helyet szerezné meg a tabellánkon. Az idei pontszabályok szerint svájci kilencedik helyével 2 pontot szerzett volna, amivel 18. lehetne, megelőzve Sutilt, Ericssont, Gutierrezt, Chiltont, Kobayasit, Stevenst és Lotterert.