2014. december 31., szerda

A Red Bull az új Ferrari?

Az idén (ez még 2014) ünnepelte önálló Forma-1-es szereplésének 10. szezonját a Red Bull Racing. Az elmúlt évtized sikercsapatának első éveit egy másik legenda indulásához hasonlítom, hogy kiderüljön: vajon egy új Ferrari születésének lehettünk szemtanúi?



KÉP: Gerhard Berger Ferrarija (1988) és Sebastian Vettel Red Bullja (2013) a Red Bull Ringen

AZ ALAPÍTÓK ELŐÉLETE

Enzo Ferrari élete volt a versenyzés. A modenai születésű legenda az első világháború után újrainduló Grand Prix versenyágban a volán mögött ülve mérettette meg magát, és Olaszországban kisebb-nagyobb sikerei is voltak. Megnyerte például azt az 1923-as ravennai futamot, amely során megismerkedett a háborús hős Francesco Baracca szüleivel, akiket annyira lenyűgözött tehetségével és hozzáállásával, hogy azok ráhagyták halott fiuk címerét, az ágaskodó lovat. 1924-ben megnyerte az egyik legrangosabb olasz versenyt, a Coppa Acerbót az Alfa Romeo autójával. Ferrari 1920-tól kezdve kilenc éven át dolgozott a milánói autógyárnak, mielőtt 1929-ben megalapította a Scuderia Ferrari versenyistállót. Ekkor 31 éves volt.

KÉP: Enzo Ferrari egy Alfa Romeo versenyautóban a '20-as években

Dietrich Mateschitz ezután tizenöt évvel, 1944-ben született Stájerországban (Ausztria), szülei általános iskolai tanárok voltak. Marketing szakon diplomázott, több vállalatnál is dolgozott, míg 1984-ben megalapította a Red Bull Gmbh-t thai partnereivel, hogy a keleti piacon ismert Krating Daeng energiaitalt világszerte piacvezetővé tegye. Mateschitz nagy rajongója a sportoknak, és a Red Bull sikerének köszönhetően a pénze is megvan ahhoz, hogy komolyan támogassa azt, különösen az extrém- és motorsportokat, de vannak foci- és hokicsapatai is. A Forma-1 mellett a márka feltűnik a NASCAR-ban, a WRC-ben és a DTM-ben is.

NAGY NEVEK ÁRNYÉKÁBAN

Közös a két csapat történetében, hogy egyikük sem önállóan kezdte meg Grand Prix pályafutását. Ha úgy tetszik, mások sikeréért dolgoztak, bár egy jelentős különbség azért van közöttük. 

Az 1929-ben megalapított Scuderia Ferrari az első években az Alfa Romeo gyári csapataként működött. A pénzt az Alfa adta, az autókat is ők tervezték és gyártották - Enzo Ferrari irányítása alatt - a versenyistálló azonban Ferrari tulajdonában volt, és az alkalmazottakat - a szerelőket és a versenyzőket is beleértve - ő foglalkoztatta. A csapat ugyanakkor nem saját nevét használta a versenyeken: Alfa Corsa néven, gyári csapatként működtek. (Valahogy úgy lehet ezt elképzelni, ahogy a BMW gyári csapata működött az ezredforduló után: a bajorok adták a pénzt és a nevet, a csapatot azonban valójában a Sauber istálló működtette.)

KÉP: az Alfa Romeo gyári csapata, 1930. Balról jobbra: Enzo Ferrari (1.), Prospero Gianferrari Alfa-vezérigazgató (3.), Tazio Nuvolari (4.), Achille Varzi (6.)

 A Red Bull - bár idén ünnepelték a csapat tizedik szezonját - valójában már húsz éve folyamatosan jelen van a Forma-1-ben. Itt szeretnék egy rövid kitérőt tenni, ugyanis több, nagy hagyománnyal rendelkező GP-csapat szurkolóival (gondolok itt a Ferrari-McLaren-Williams hármasra) beszélgettem arról, miért nem kedvelik (gyakran kifejezetten utálják) a Red Bullt? Többnyire azt a választ kaptam, hogy miközben egy gyökerekkel nem rendelkező hobbicsapat (nálunk falun úgy mondanák: gyüttmentek) sikert sikerre halmoz, az igazi nagy csapatok kínlódnak a pályán, és ez nem tesz jót a sportnak. Amellett, hogy az előbb említett régi nagyok is voltak egyszer újoncok, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a Red Bull két évtizedet lehúzott a bajnokságban, így én nem tekinteném őket amolyan átmeneti hóbortnak.

KÉP: Red Bull Sauber Ford, 1995. A volánnál Heinz-Harald Frentzen

A "redbull-kék" autók először 1995-ben jelentek meg a rajtrácson. A Sauber csapat névadó szponzoraként Mateschitzék azt is előírták, hogy a svájci csapat autóinak fő színe az a bizonyos árnyalat legyen. Ez egészen 2004-ig, tíz szezonon át (!) így is volt, az osztrákok ekkor döntöttek úgy, hogy szintet lépnek, és a Jaguar felvásárlásával önálló csapatot indítanak a bajnokságban.

Most már érthető, hogy mire utaltam, amikor azt mondtam: hasonló úton, más csapatot kiszolgálva indult a Ferrari és a Red Bull is, ám míg előbbi a tudást adta, utóbbi a pénzt. 

Abban a három évben, amit a Scuderia Ferrari az Alfa Romeo gyári csapataként töltött, kifejezetten sikeresek voltak. 1929 a Bugatti éve volt, de a második legsikeresebb csapat az Alfa, és elsősorban hazai pályán, az olasz futamokon értek el sikereket.1930-ban mindössze egy futamgyőzelmet tudtak elkönyvelni Achille Varzi révén az Alessandria körversenyen, 1931 azonban meghozta a várt sikert. Ekkor írták ki először a versenyzői bajnokságot, amit az első két szezonban az Alfa versenyzői nyertek: 1931-ben Ferdinando Minoia (annak ellenére, hogy egyetlen bajnoki futamot sem nyert meg), míg 1932-ben Tazio Nuvolari diadalmaskodott. Az Alfa Romeo aztán abban az évben bejelentette, hogy a gazdasági válság miatt kiszáll a Grand Prix versenyzésből.

"Mindeközben" a Red Bull partnerként töltött évei kevesebb sikert hoztak. '95-ben Frentzen kilencedik lett az egyéni, a Sauber pedig hetedik a konstruktőri bajnokságban. Legjobb eredményük egy harmadik hely lett Monzában. '96-ban Frentzen 12., Herbert 14., utóbbi egyszer a dobogóra is felállhatott Monacóban. '97-ben Frentzen távozása után a Sauber elsősorban Herbertre építhetett, a brit végül tizedikként végzett a bajnokságban, és újra dobogóra állhatott, ezúttal a Hungaroringen. '98-ban a Red Bull Sauber először mozdult el a hetedik helyről a konstruktőri bajnokságban Jean Alesi és Johnny Herbert vezetésével, ezúttal Alesi szállította a bronzérmet Spában.

KÉP: Kimi Räikkönen a redbull-kék Sauberben, 2001.

A következő évek mélyrepülést jelentettek a csapat életében, a mélypontról pedig egy bizonyos Kimi Räikkönen mozdította el a csapatot, aki 2001-ben már legelső futamán pontot szerzett - pedig az FIA nem is akart szuperlicenszet adni neki, mert túl fiatalnak és tapasztalatlannak tartották. A legjobb eredményt - azt a bizonyos harmadik helyet - azonban ezúttal nem ő, hanem Nick Heidfeld szállította Interlagosban. A Sauber negyedikként végzett a bajnokságban. A Red Bull és a Sauber együttműködésének utolsó éveiben a svájciak aztán egyre lejjebb csúsztak a konstruktőri tabellán, bár 2003-ban Frentzen még összehozott egy dobogót Indianapolisban, de Mateschitzék számára egyértelművé vált, hogy a vágyott bajnoki címet a hinwili gárda partnereként nem érhetik el.

AZ ELSŐ ÖNÁLLÓ LÉPÉSEK

Az Alfa Romeo kihátrálásával Enzo Ferrari nehéz helyzetbe került: 1933-ban már saját pénzéből kellett finanszíroznia a csapatot. Arra nem volt keret, hogy önálló autókat tervezzenek és gyártsanak, ezért eleinte az Alfa Romeótól örökölt régi gépekkel álltak rajthoz, majd az Alfától vásároltak új modelleket. 1933-ban, bár hivatalos bajnokságot nem hirdettek, a legtöbb futamot (tizenhetet) a Scuderia Ferrari nyerte. Még 1934-ben is a Ferrari volt a legsikeresebb csapat Achille Varzinak és Louis Chironnak köszönhetően. 1935-ben azonban, amikor két év szünet után újra kiírták az egyéni bajnokságot, a németek megerősödtek. Hiába nyerte a Ferrari a legtöbb nagydíjat abban az évben, a bajnokságba beleszámító versenyeken a Mercedes diadalmaskodott - olyannyira, hogy a legsikeresebb Ferrari-pilóta, Tazio Nuvolari is csak a negyedik helyig jutott a bajnokságban. 1936-ban a modenai csapat hasonló helyzetbe került: bár a bajnokságba nem beleszámító futamok többségét uralták (Nuvolari megnyerte a Magyar Nagydíjat is), a németekkel nem tudtak mit kezdeni a bajnokságban, igaz, Nuvolari így is a dobogóra küzdötte magát a végelszámolásnál. 1937 volt a Ferrari utolsó szezonja a bő tíz éves szünet előtt, és ekkor már érződött a hanyatlás, az Auto Union és a Mercedes-Benz a bajnokságon kívüli futamokon is egyre sikeresebb lett, míg a legjobb Ferraris Giuseppe Farina csak a hetedik helyig jutott a bajnokságban.

KÉP: A Scuderia Ferrari boxa a Népligetben az 1936-os Magyar Nagydíjon

Ami a Red Bull elmúlt tíz évét illeti, az emlékek még elég frissek, nem szükséges hosszasan ecsetelnem a történteket. A középmezőny végén vergődő Jaguar csapatba előbb kiváló mérnököket, szerelőket, majd Sebastian Vettel személyében bajnoki képességekkel megáldott versenyzőt is szerződtettek, a Red Bull pedig olyasmit ért el, amit a GP-bajnokság története során csak a legnagyobbak tudtak: négy egymást követő évben is az ő versenyzőjüket avatták bajnokká (erre rajtuk kívül a Ferrari és a McLaren volt képes). Vettel Ferrarihoz szerződése jövőre új korszakot nyit az osztrák csapat életében, de a bajnok elvesztése ellenére sem fogadnék ellenük.

Hogy mi a tanulság? Talán az, hogy Enzo Ferrarit és Dietrich Mateschitzet nagyon más szelek fújták a GP-versenyzésbe, más korok más mentalitású emberei ők, közös azonban bennük a száguldás és a sport szeretete. A Ferrari 85, a Red Bull 20 éve részese a sportágnak, és könnyen lehet, hogy ötven év múlva a sokak által ma még (egyébként már rég nem létező) zöldfülűségük miatt lesajnált vörös bikás autók láttán remeg majd meg az akkori versenyzők lába. Talán a Red Bull is olyan legendává válik, mint a Ferrari vagy a McLaren. 

A jövőről persze nehéz lenne bármi okosat írni, úgyhogy a magam részéről 2015-ben is maradok a múltnál; a F1RST az új évben is kéthetente frissül az 1906-49 közötti időszak legaktuálisabb Forma-1-es sztorijaival.