2015. március 13., péntek

1935. Ausztrál Nagydíj

Az évad első versenyposztjában a nyolcvan évvel ezelőtti Ausztrál Nagydíjjal kapcsolatos infókat gyűjtöttem össze.



A futamot a Victoria állambeli Phillip Islanden rendezték meg. A murvával borított pálya 10,6 kilométer hosszú volt, ezt a vonalvezetést 1935-ben használták utoljára. Téglalap alakú volt, négy jobbos kanyarral, a szakaszt közutak lezárásával jelölték ki.

A 200 mérföldes futamot a Light Car Club of Australia szervezte, és szabadon nevezhetett bárki 2000 köbcentinél kisebb motorral rendelkező autóval.


A lebonyolítás némi magyarázatra szorul, ugyanis nem a klasszikus GP-szabályrendszert, hanem handicap rajtoltatást alkalmaztak. Ez azt jelenti, hogy a versenyzők nem egyszerre indultak, hanem az autók képességeihez mérten fordított sorrendben. Vagyis a leggyorsabb autó tulajdonosa rajtolt utoljára. Azt, hogy a többi versenyző mennyi előnyt kapott, az alapján számolták ki, hogy a leggyorsabb autóhoz képest mekkora hátrányban volt egy körön az adott versenygép, majd ezt felszorozták a teljesítendő versenytávval, 31 körrel.

Itt egy konkrét példa: az MG J2 egy körön 65 másodperccel volt lassabb, mint a leggyorsabb autó, így 31 körre összesen 33 perc 35 másodperc kompenzációt számoltak neki: ennyivel rajtolhatott Colin Keefer a leggyorsabb Bill Thompson (MG K3 Magnette) előtt.

Thompson amúgy sem volt kispályás: az ezt megelőző öt évből háromszor ő nyerte az Ausztrál Nagydíjat, egyszer pedig második helyen ért célba. Nem véletlen, hogy ő viselhette az 1. rajtszámot, és leggyorsabb versenyzőként az utolsó helyről rajtolt 34 perccel és 37 másodperccel az elsőként induló Bob Lea-Wright és Jack Sidebottom után.

Thompson a handicap ellenére látványosan felküzdötte magát a mezőnyben, és végül ő teljesítette a legrövidebb idő alatt a versenytávot - a 200 mérföld megtételéhez 2 órára, 33 percre és 28 másodpercre volt szüksége, ami 80.53 mérföld/órás, vagyis 129,6 km/h átlagsebességet jelent. Thompsoné volt a leggyorsabb kör is, 4:45.

Csakhogy ez a kiváló versenyidő sem volt elég ahhoz, hogy utolérje a futamot végül megnyerő Les Murphyt (MG P Type). Murphy 3 óra 10 perc és 13 másodperc alatt, 67.83 mph (109,16 km/h) átlagsebességgel tudta le a kétszáz mérföldet.

A The Argus című ausztrál lap 1935. március 19-i számában közölt előzetest a futamról. Ebben többek között azt írják: "A verseny szervezői tegnap megvizsgálták a pályát, ami kiváló állapotban volt". A cikkben arról is írnak, hogy fejlesztették a menekülőutakat, a töltéseket és a kanyarok bejáratát.

Ők voltak a 8. Ausztrál Nagydíj célba érői:

1. Les Murphy (MG P Type)
2. Bill Thompson (MG K3 Magnette)
3. Les Jennings (MG Magna)
4. Roy McKay  (MG P Type)
5. Barney Dentry (Riley Special)
6. Tom Hollingrake (MG J3)
7. Erniew Nichols (Bugatti Type 37)