2015. május 11., hétfő

A Benoist-ultimátum

Szombaton volt 70 éve, hogy Németország kapitulációjával Európában véget ért a második világháború. A történelem legnagyobb katonai konfliktusa összesen 73 millió áldozatot szedett, köztük több korábbi Grand Prix pilóta is odaveszett.



Mai bejegyzésünk főhőse az a Robert Benoist, akiről januárban - születésének közelgő 120. évfordulója kapcsán - már írtam. Azt a posztot az 1937-es Le Mans-i 24 órás versennyel zártam: az endurance versenyt Benoist és Jean-Pierre Wimille csapata nyerte a Bugattival. A futam után Benoist visszavonult a versenyzéstől, csapatvezetőként azonban a Bugattinál maradt egészen addig, míg be nem hívták szolgálatra a légierőhöz.

Robert Benoist és Jean-Pierre Wimille. 1937, Le Mans

Miután a második világháborúban a németek megszállták Franciaországot, Benoist és Wimille újra "egy csapatba" kerültek, amikor mindketten csatlakoztak a brit Special Operations Executive (SOE) szervezethez. Churchill 1940-ben alakult titkosügynöksége szervezte többek között a francia ellenállást, tagjainak fő feladata a kémkedés, szabotázs voltak. A csapathoz egy harmadik volt Grand Prix pilóta, William Grover-Williams is csatlakozott.

Jean-Pierre Wimille

Hármuk közül Benoist tudhatta maga mögött a legsikeresebb sportkarriert: 1927-ben konstruktőri bajnoki címet szerzett a Delage-zsal, a bajnokságba beleszámító 5 futamból négyen indult, és mind a négyet meg is nyerte. Később több futamgyőzelmet is szerzett mind a Grand Prix szakágban, mind a hosszútávú versenyzés terén. Wimille 1930-ban kezdte versenyzői pályafutását a Bugattinál, nagydíjat először 1932-ben nyert Lorraine-ben, ezt még több siker követte a következő években. Az endurance-ban is jól teljesített: 1937-ben és '39-ben is tagja volt a Le Mans-i 24 órás versenyt megnyerő csapatnak. William Grover-Williams 1926-ban kezdett versenyezni, '28-ban megnyerte a Francia Nagydíjat, majd '29-ben az első Monaco Nagydíjat. 1929 novemberében nősült meg, feleségével Párizs egy elegáns részén éltek.

Williams volt az, aki beszervezte Benoist; az ex-pilóták Párizs környékén dolgoztak az ellenállás szervezésén: ügynökökből álló hálózatot hoztak létre, szabotőr sejteket szerveztek, és előkészítették a Szövetségesek ejtőernyős bevetéseit a fogadó oldalon. 1943. júniusában a hálózat összeomlott, vezetőit, Francis Suttillt és Andrée Borrelt letartóztatta a Gestapo.

William Grover-Williams

Augusztus másodikán Williamset is letartóztatták, majd hosszas kihallgatás után Berlinbe szállították, és a Sachsenhausen koncentrációs táborban tartották fogva. Benoist is a Gestapo fogságába esett, azonban három nappal későbbmeg tudott szökni: leugrott a mozgó járműről, amivel szállították, és sikeresen visszatért Nagy-Britanniába.

Októberben Benoist újabb bevetésre érkezett Franciaországba. Márciustól Denise Bloch oldalán a Nantes-régióban tevékenykedett.1944. június 19-én tartóztatták le, majd a Buchenwald koncentrációs táborba szállították, ahol szeptember 11-én kivégezték. Grover-Williams fél évvel élte túl bajtársát: őt 1945. márciusában gyilkolták meg a Sachsenhausenben.

A három SOE-ügynök pilóta közül csak Wimille élte túl a világháborút, ő feleségül vette Christiane de la Fressange-t, akitől 1946-ban gyermeke is született. A háború után Wimille visszatért a versenypályákra, 1946-48 között az Alfa Romeo első számú versenyzője volt, számos nagydíjat megnyert. Mindeközben saját maga is tervezett és épített autókat Wimille márkanéven, előbb Citroen, majd Ford motorral szerelve. Wimille az 1949-es Buenos Aires Nagydíj edzésén halt meg egy Simca-Gordini volánja mögött.

Robert Benoist

Jean-Pierre Wimillet a párizsi Cimetière de Passy-ben temették el, a Porte Dauphine metrómegállónál látható egy emlékműve.

Robert Benoist holtteste nem került elő, emlékére a Brookwood Memorialban helyeztek el táblát, és neve szerepel a Tisztesség Falán is Valençay-ban. Emlékére a francia Auffargis település utcát nevezett el, és itt, az auffargisi Robert Benoist utcai temetőben nyugszik a Grand Prix-legenda Szisz Ferenc. Az egykori Reims-Gueux pálya ma is álló lelátói közül az egyik szintén Benoist nevét viseli.

Soha nem került elő William Grover-Williams teste sem. A brit pilóta emlékére a Brookwood Memorialban helyeztek el táblát, és neve szerepel a Valençay-beli Tisztesség Falán. A legenda szerint azonban Williams mégsem halt meg, és igazából ő volt az a Georges Tambal, aki később éveken át Grover-Williams özvegyével élt.

A cikkhez a kapcsolódó Facebook-posztban szólhatsz hozzá.