2014. június 8., vasárnap

Apja fia: Antonio és Alberto Ascari

Nem lehet kérdés, hogy a 2014-es világbajnokság fő esélyesei a Mercedes versenyzői: Lewis Hamilton és Nico Rosberg. Utóbbi győzelme esetén megtörténne az, amire 1996 óta nem volt példa: családban marad a bajnoki cím, a világelső apa után fiát is bajnokká avatják. Erre a F1 történetében eddig egyetlen példa volt: Graham Hill (1962, BRM) után Damon Hill (1996, Williams Renault) lett a királykategória legjobbja.

Tehetséges családokban persze nem szűkölködik az autósport, elég csak a tragikusan korán elhunyt Gilles Villneuve-re és bajnok fiára, Jacques-ra gondolni. Most egy másik legendás apa-fiú páros történetét mesélem el. Ők Antonio és Alberto Ascari.



Antonio Ascari 1888. szeptember 15-én született az olaszországi Bonferraroban. 1919-ben kezdett versenyezni: egy ötéves Fiattal állt rajthoz a világháború utáni első komolyabb versenyen, a Targa Florión, ahol egyébként ott volt a mezőnyben az akkor mindössze 21 éves Enzo Ferrari is. Ascari végül nem ért célba.

Balszerencséje üldözte a következő évek Targáin is, első komolyabb sikerét, egy második helyet 1923-ban szerezte meg a kor sztártervezője, Vittorio Jano által megálmodott Alfa Romeóval. Első nagydíjgyőzelmét ugyanabban az évben szerezte Cremonában, majd hamar behúzott egy Grand Épreuve sikert is: egy Alfa volánja mögött diadalmaskodott az 1924-es Olasz Nagydíjon.

Antonio győzelmét ünnepeli 1924-ben. A kisfiú bal oldalon Alberto.

1925 nagyszerű évnek ígérkezett. Az Alfa kiváló autót rakott össze Ascarinak, a Grand Épreuve-nek számító belga nagydíjon Spában olyan fölénnyel vezetett, hogy a boxkiállás alatt kényelmesen megehetett egy szendvicset. A belga győzelem után - bár a bajnoki futamokon versenytársainak esélye sem volt ellene - a balszerencse utolérte. A francia nagydíjon vezető helyen szenvedett balesetet, és halt meg.

Antonio Ascari Alfája halálos balesete után, 1925.

Antoniót hétéves kisfia, Alberto gyászolta. Az 1918-ban született fiú élete számos párhuzamot mutat édesapjáéval. Az ő karrierje is egy világháború után indult be: az 1946-ban létrehozott Formula-1 szabályrendszer kedvezett Ascarinak, sorra nyerte a nagydíjakat Maseratijával. Első győzelmét Sanremóban aratta 1948-ban, majd még abban az évben a Ferrarihoz szerződött. Két Grand Épreuve győzelmet szerzett: 1949-ben Svájcban és Monzában volt sikeres. A későbbi F1 világbajnokai közül egyébként rajta kívül csak Giuseppe Farina volt képes 1950 előtt kiemelt nagydíjat nyerni: Farina 1946-ban Genovában és 1948-ban Monacóban írta be a nevét a régi idők hősei közé.

Alberto, 1952.

1950-ben az évek óta próbálgatott Formula-1 szabályrendszerre alapozva világbajnokságot indítottak, amelynek Ascari a Ferrari volánja mögött vághatott neki. Ez az esztendő nem sikerült túl jól a csapatnak, az Alfa Romeo dominanciáját nem tudták megtörni, autójuk jóval lassabb volt a versenytársaknál. 1951-re új fejlesztésű autóval indultak harcba, Ascari pedig az utolsó futamig esélyes volt a végső győzelemre, ám ez még Juan Manuel Fangio éve volt.

1953

1952-ben az Indy500 kedvéért Ascari kihagyta a szezon első bajnoki futamát, ezt követően azonban az összes versenyen ő nyert, és a leggyorsabb kört is ő futotta. Mivel akkoriban az év négy legjobb eredményét számolták a bajnokságban, Ascari a megszerezhető maximális pontszámmal nyert végül. Sikereit 1953-ban folytatta, ahol az évad első három futamán győzött, és ezzel komoly rekordot állított fel: 9 egymás után következő világbajnoki futamon diadalmaskodott. Hogy ez mennyire nagy eredményt, azt az is jelzi, hogy erre a teljesítményre azóta is csak Sebastian Vettel volt képes 2013-ban a Red Bull Renault-val, a rekordot megdönteni pedig még ő sem tudta.

Ascari a monacoi öbölbe csapódik, 1955.

Az 1954-es évnek a Lancia csapat tagjaként vágott neki, ám mivel az autójuk nem készült el időre, a Maseratinál és a Ferrarinál is vendégszerepelt. 1955-re azonban minden összeállt: a Lancia remek formában volt a bajnokságban nem számító nagydíjakon, Alberto viszont kiesett az első két olyan versenyen, ahol pontokat is osztottak. Monacoban a kiesést szó szerint is érthetjük: vezető helyről zúgott bele a kikötő vizébe, miután elrontotta a kanyart. Szerencséje volt: egy orrtöréssel megúszta az esetet.

Ascari Lanciája a monacoi kikötőben

Négy nappal később Monzába utazott, hogy egy Ferrari sportkocsit teszteljen, amivel egy ezer kilométeres versenyen indult volna később Eugenio Castellotti csapattársaként. Az eredeti tervek szerint Ascari aznap még nem vezetett volna, ám ő szeretett volna néhány kört megtenni a kocsival. Utcai ruhában, Castellotti sisakjában gördült ki a boxból. A harmadik körében a Ferrari megcsúszott a gyors Curva del Vialone kanyarban, és átpördült az orrán. Vezetője kirepült a gépből és az aszfaltra csapódott - az ütközés után Ascari a helyszínen életét vesztette. A baleset után a kanyart egy sikánnal törték meg, ami a mai napig Ascari nevét viseli Monzában.


Ahogy fentebb írtam, Alberto sorsa sok tekintetben párhuzamot mutat apjáéval. Mindketten 36 évesen, 5-re végződő esztendőben szenvedtek halálos balesetet (1925, 1955), 26-án. Alberto mindössze 4 nappal élt többet édesapjánál. Mindketten gyors balos kanyarban szenvedtek végzetes balesetet. Érdekesség, hogy az Albertón kívüli egyetlen versenyző, aki a monacói öbölbe zuhant, Paul Hawkins szintén május 26-án halt meg.

"Amikor az élen állt, nem lehetett könnyen megelőzni – valójában nagyjából lehetetlen volt megelőzni." - Enzo Ferrari Alberto Ascariról.