2015. június 22., hétfő

Svájci Nagydíj, 1935

Bár az esélyek ellene szóltak, az idén is a Mercedes német pilótája uralta az Alpokban megrendezett futamot. Pont mint tavaly - és pont, mint nyolcvan éve.

Boxutca az 1935-ös Svájci Nagydíjon


Dacára annak, hogy az egy évvel korábbi, első alkalommal megrendezett Svájci Nagydíj halálos áldozatot is szedett, Bremgarten hamar belopta magát a versenyzők szívébe. Olyannyira, hogy 1935-ben már a Grand Éprueve státuszt is kivívta magának, és a bajnokságba is beleszámított.

A verseny másnapján megjelent Feuille d'Avis de Lausanne tudósítása szerint a Bern elővárosában fekvő pályán augusztus 25-én megrendezett verseny óriási siker volt, az esemény jelentőségét a messze földön híres nevezők hosszú névsora bizonyítja.

Csütörtöktől kezdve három napon át kötelező edzéseket tartottak minden géposztály számára. Ahhoz, hogy  a nevező indulhasson a futamon, az edzéseken tíz kört kellett teljesítenie, ebből legalább ötöt egyszerre, kiállás nélkül. (A pálya 7,28 km hosszú). Már ezekre az edzésekre nagy számú közönség volt kíváncsi. A Feuille d'Avis tudósítójának megfogalmazása szerint "eltekintve a szörnyű balesettől, melynek áldozata a német Geyer volt (aki, tegyük hozzá, mostanra már nincs veszélyben), minden normálisan zajlott".

Mielőtt továbbmennénk, emlékezzünk meg egy pillanatra Geierről.


Az 1902-es születésű Hanns Geier 1934-ben lett a Mercedes-Benz tartalék versenyzője. '34-ben, majd '35-ben is ötödik lett a Német Nagydíjon, karrierje azonban a bremgarteni edzésen véget ért. Csúnyán összetörte az autóját: kiszakadt a motor, a kompresszor nekicsapódott egy fának, a karosszéria apró darabokra szakadt szét, a versenyzőt kritikus állapotban szállították kórházba. Végül életben maradt, egészen 1986-ig, és bár a volán mögé már nem ült be, Alfred Neubauer asszisztenseként a Daimlernél maradt. Végül az 1955-ös Le Mans-i katasztrófa - és a Mercedes kivonulása - miatt vonult vissza végleg a sporttól.

De térjünk vissza 1935-be!

 Mielőtt a Grand Prix mezőnye felsorakozott volna a rajtrácson, több betétfutamot is rendeztek. Szombat délután a Prix de Bremgarten versenyen a svájci pilóták mérték össze tudásukat, míg vasárnap délelőtt a nemzetközi voiturette futamot rendezték meg Prix de Berne néven - ezt egyébként Richard Seaman nyerte egy ERA-val.

A nap fő látványossága azonban a 70 körös, 509,6 kilométeres versenytávú Svájci Nagydíj volt. A pálya mentén ötvenezer néző gyűlt össze. Az első tíz versenyző rajtsorrendje a következő volt:

1. Achille Varzi / Auto Union
2. Rudolf Caracciola / Mercedes-Benz
3. Hans Stuck / Auto Union
4. Luigi Fagioli / Mercedes-Benz
5. Bernd Rosemeyer / Auto Union
6. Hermann Lang / Mercedes-Benz
7. Tazio Nuvolari / Scuderia Ferrari
8. René Dreyfus / Scuderia Ferrari
9. Manfred von Brauchitsch / Mercedes-Benz
10. Louis Chiron / Scuderia Ferrari


"A versenyzők nevetve foglaltak helyet autóikban" - írta a Feuille - "A szerelők beindították a motorokat, meglendült a piros zászló, és az autók fülsüketítő robajjal száguldanak el a lelátók előtt. A szerelők sietnek vissza a boxukba, mi pedig a lelátón véleménycserébe kezdünk. Csakhamar mennydörgés hallatszik, egyre erősebben, a mezőny máris megtette első körét. Caracciola vezet, mögötte Stuck, Varzi, Fagioli. Az első kör végén Barbieri máris kiállt a boxba, és feladta a versenyt. Néhány körrel később Étancelin a homokzsák-falnak ütközött, és így nem tudja folytatni a futamot, szerencsére nem sérült meg."


A hetedik körben Rosemeyer megfutja a verseny addigi leggyorsabb körét, 156,8 km/h átlagsebességgel. Varzinak meg kellett látogatnia a boxutcát egy hátsó defekt miatt, így von Brauchitsch megörökölte az ötödik helyet. Stuck kezdte a tervezett kerékcserék sorát, miközben Chiron balesetet szenved, és bár nem szerzett súlyos sérüléseket, megfigyelésre kórházba szállították.

Bern fölött esni kezdett az eső, a pilóták sorra álltak ki esős gumikért a boxba. Caracciola kerékcsréje 45, Nuvolarié 40 másodpercet vett igénybe. Stuck kiszállt a kocsijából, az autót Pietsch vezette tovább. 15 kör után az élen az állás: Caracciola, Rosemeyer, Fagioli, Nuvolari, Varzi, Lang; a harc a két nagy német gyártó, a Mercedes-Benz és az Auto Union között zajlik.


35. KÖR / 1. CAR 1:46:48,5 / 2. ROS 1:48:09,9 / 3. FAG 1:48:34,2 / 4. VAR 1:51:54,4 / 5. NUV 1:52

Hartmann László összetörte a Maseratiját, és bár vissza tudott térni a pályára, végül feladta a versenyt. Féltávnál eljön a tankolások ideje, Fagioli 35, Dreyfus 40, Varzi pedig 52 másodpercet tölt a boxban. Caracciola előnye stabil, és ettől kezdve az élen a sorrend már nem változik.

A célba érők névsora:

1. Rudolf Caracciola / Mercedes-Benz, 3:31:12,2
2. Luigi Fagioli / Mercedes-Benz
3. Bernd Rosemeyer / Auto Union
4. Achille Varzi / Auto Union
5. Tazio Nuvolari / Scuderia Ferrari
6. Hermann Lang / Mercedes-Benz
7. René Dreyfus / Scuderia Ferrari
8. Giuseppe Farina / Rovere Maserati
9. Raymond Sommer / Alfa Romeo
10. Earl Howe / Bugatti
11. Stuck & Pietsch / Auto Union
12. Renato Balestrero / San Giorgo Maserati

A cikkhez a kapcsolódó Facebook-posztban szólhatsz hozzá.