2016. január 24., vasárnap

Idén lenne 120 Segrave és Étancelin

Segrave az 1921-es Francia Nagydíjon


SIR HENRY O'NEILL DE HANE SEGRAVE 1896. szeptember 22-én született a Maryland állambeli Baltimore-ban. Anyja amerikai, apja ír volt, ő maga Írországban nevelkedett. 1914-ben besorozták, az első világháborúban vadászpilótaként szolgált, és a háború során többször megsérült, 1919-ben is sérülései miatt volt kénytelen leszerelni a Királyi Légierőtől.

Talán a vadászrepülős korszakából eredeztethető, hogy Segrave a sebesség megszállottja lett. Előbb szárazföldön kereste a száguldás élményét: 1921-ben egy Talbot-Darracq volánja mögött elindult a Brooklands-en megrendezett endurance versenyen, majd belekóstolt a Grand Prix versenyzésbe is: abban az évben elindult a Francia Nagydíjon egy Sunbeammel, és kilencedikként ért célba. Segrave volt az első brit, aki brit autóval nagydíjat tudott nyerni: 1923-ban Franciaországban diadalmaskodott, majd egy évvel később San Sebastianban meg tudta ismételni sikerét a Sunbeam csapatnál. Harmadik, és egyben utolsó GP-győzelmét Miramasban szerezte.


Segrave az Arany Nyíllal

Érdeklődése a Grand Prix-nél is gyorsabb járművek felé fordult, és a nagydíjversenyzést feladva a sebességrekordok megdöntésével foglalkozott. 1926-ban állította fel első rekordját a szárazföldön egy Sunbeam volánja mögött, 152,33 m/h (~245 km/h) sebességgel. Segrave korábban megfogalmazta célját: át akarja lépni a 200 mérföldes sebességet, és ez 1927. március 29-én sikerült is neki ezer lóerős Sunbeam Mystery-jével (203,79 m/h). Utolsó szárazföldi sebességrekordját 1929. március 11-én érte el Daytona Beach-en, ahol 231,45 m/h (~372 km/h) sebességre tudott felgyorsítani Arany Nyilával.

Segrave ezután felhagyott a szárazföldi száguldással, és figyelmét a vízi sebességrekord megdöntésére fordította. 1930. június 13-án (péntek 13!) megdöntötte a vízi sebességrekordot a Miss England II fedélzetén. A hajó azonban felborult, a hajógépész azonnal meghalt, Segrave-t kórházba szállították, ahol még visszanyerte eszméletét, ám nem sokkal azután, hogy megtudta: sikerült a rekorddöntés, ő is elhunyt.



PHILIPPE ÉTANCELIN 1896. december 28-án született a Rouen-ben. Kezdetben meg sem fordult a fejében, hogy versenyzéssel foglalkozzon. Első versenyautóját, egy Bugattit második fia születése alkalmából vásárolta hobbiautónak, hogy a kihalt vidéki útszakaszokon vezethesse. Két évvel később döntötte el, hogy versenyen is próbára teszi magát. 1926-ban helyi versenyeken indult, egy évvel később a Le Marne Nagydíjon megszerezte első futamgyőzelmét, és még abban az évben még egyszer dobogóra állhatott a Coppa Florión.


1931-től részt vett a Forma-1 elődszériájának tekinthető, az AIACR által felügyelt Versenyzők Európa-bajnokságán. Még abban az évben Alfa Romeóra váltott, és ezzel több - a bajnokságba nem beleszámító - futamon is sikeresen szerepelt - negyedik lett a Marne Nagydíjon, nyert Dieppe-ben, Grenoble-ben és  St. Gaudensben. 1933-ig az élmezőnyben küzdött, többször nyert, és kemény csatákat vívott a kor ászaival, Giuseppe Camparival, Tazio Nuvolarival, Raymond Sommerrel.

A német csapatok megjelenése és azonnali dominanciája azonban Étancelin esélyeire is rányomta a bélyegét. 1934-ben Maseratira váltott, nizzai győzelme mellett három második helyet szerzett - egyiket sem a bajnokságba beleszámító futamon.



A világháború utáni átmeneti években egy Talbottal versenyzett, 1948-ban második lett Albiban, 1949-ben Marsailles-ben, Monzában és Brno-ban, de nyerni tudott a Párizs Nagydíjon.

Étancelin részt vett a frissen alakult Formula-1 világbajnokság első éveiben is. F1-es pályafutása során összesen három pontot gyűjtött, a mai napig ő a legidősebb versenyző, aki F1-pontokat szerzett, 54 évesen, 8 hónaposan és 6 naposan. 1953-ban még szerzett egy harmadik helyet a bajnokságba nem beleszámító Rouen Nagydíjon, aztán év végén visszavonult. 1981-ben hunyt el.