2016. február 20., szombat

Idén lenne 110 Nino Farina


Közel negyed évszázados pályafutása során beírta a nevét a Grand Prix történelemkönyvébe a 110 évvel ezelőtt született Giuseppe Farina. 


Emilio Giuseppe Farina 1906. október 30-án született Torinóban. Apja 1930-ban alapította meg a Carrozzeria Pinin Farina karosszéria-építő vállalkozást, ami ma a Mahindra-csoport leányvállalataként működik. Giuseppe politológiából doktorált, és rövid ideig huszártisztként szolgált az olasz hadseregben, hogy aztán hivatását feladja szenvedélye, az autósport kedvéért. Ez a rajongása még egyetemi évei alatt alakult ki, amikor megvásárolta első kocsiját, egy használt Alfa Romeót, amivel hegyi versenyen is indult 1925-ben – ez a próbálkozása végül válltöréssel és számos kisebb sérüléssel végződött.


Profi Grand Prix karrierjét 1934-ben kezdte a Scuderia Subalpina csapatnál, és még abban az évben meg is nyerte a Cseh Nagydíjat. 1936-ban a Ferrarihoz igazolt, többször is dobogóra állt, így a Penya Rhin Nagydíjon, Modenában és Milánóban. 1937-ben nyerni tudott Nápolyban. Amikor 1938-ban az Alfa Romeo újra átvette a gyári csapat irányítását a Ferraritól, Farina a márkával maradt, legjobb eredménye abban az évben második hely volt. 1939-ben kezdett felfelé ívelni a pályája, egyre több győzelmet szerzett – a világháború Nino karrierje szempontjából a lehető legrosszabbkor söpörte el a sportágat.


A háború után maradt az Alfa Romeónál: 1946-ban megnyerte a Nemzetek Nagydíját Svájcban, 1948-ban győzni tudott Monacóban, Svájcban a Nemzetek Nagydíján, és Gardában. 1950-ben új néven, felfrissített szabályokkal újra bajnokságot szerveztek. A Formula-1 első szezonjában három a bajnokságba beleszámító versenyt nyert, és ezzel 3 ponttal csapattársa, Juan Manuel Fangio előtt végzett, megszerezve ezzel az első F1 világbajnoki címet. Ez volt pályafutása csúcspontja, habár visszavonulásáig eséllyel küzdött a bajnoki elsőségért. 1953-ban visszatért a Ferrarihoz, és innen vonult vissza 1955-ben. 1956-ban és '57-ben ugyan még megpróbált részt venni az akkor még a F1 világbajnokságba is beleszámító Indianapolis 500-on, de nem sikerült kvalifikálnia magát.


Farina nem kerülte a kockázatot, sem saját magát, sem versenytársait nem kímélte. Két halálos balesetben is érintett volt: 1936-ban a Deauville Nagydíjon Marcel Lehoux-t próbálta megelőzni, ám közben ütköztek, Lehoux ERA-ja pedig felborult és kigyulladt. A versenyző kirepült a kocsiból és koponyatörést szenvedett, a kórházban halt meg. Egy másik esetről korábban már írtam, ennek a balesetnek ugyanis a magyar Hartmann László volt az áldozata. 1938-ban a Tripoli Nagydíjon Hartmann levágott egy kanyart, és így Farina elé került. Az autók összeütköztek és felborultak; Nino súlyos sérülésekkel megúszta, Hartmann azonban másnap meghalt a kórházban.


Szomorú fordulat, hogy megannyi versenybalesetet túlélve végül a közúton érte utol a halál a világbajnokot. A La Stampa 1966. július 1-jén megjelent számában részletesen beszámol Nino Farina előző nap történt balesetéről, ami a Modanéból Chambery-be vezető úton történt Aigue Belle város közelében. Farina munkaügyben tartott Torinóból Genfbe, akkoriban a Jaguar és az Alfa Romeo képviseletében dolgozott. A szemtanúk arról számoltak be, hogy a Ford Lotus Cortinával közlekedő bajnok vakmerően előzgetett a keskeny kanyarjairól ismert útszakaszon, míg egyszer csak az autó elvesztette tapadását, megcsúszott, és Farina ekkor már hiába próbált korrigálni, a kocsi leszaladt az útról, és egy telefonpóznának csapódott. A vezető kirepült a kocsiból, és egy fának zuhant. Azonnal meghalt a koponyasérülés miatt. A helyszínre kiérkező mentők elmondása szerint az autóból csak romhalmaz maradt, a vezető arcát pedig vér borította. A nyakában függő névcédulája alapján azonosították, melyre vércsoportját és a Nino Farina nevet gravírozták.


A lap beszámolt az özvegy gyászáról is, Elsa Farina összeomlott férje halálhíre miatt, az egykori bajnok trófeái között zokogott. Férjét aznap délelőtt látta utoljára, amikor elindult Genfbe. Akkor azokkal a szavakkal búcsúzott tőle, amivel a régi szép időkben is minden egyes alkalommal, valahányszor Giuseppe a világ leggyorsabb versenyautóinak volánja mögé ült: „légy óvatos, Nino!”

Giuseppe Farina
(1906-1966)

Első nagydíja: 1934 Bordino Nagydíj
Első bajnokságba beleszámító GP: 1935 Svájci Nagydíj
Utolsó európai nagydíja: 1955 Olasz Nagydíj
Utolsó bajnokságba beleszámító nagydíja: 1957 Indianapolis 500

Bajnoki eredményei:
1935 – 21. hely (Scuderia Subalpine)
1936 – 14. hely (Scuderia Ferrari)
1937 – 7. hely (Scuderia Ferrari)
1938 – 8. hely (Alfa Romeo)
1939 – 13. hely (Alfa Romeo)
1950 – világbajnok (Alfa Romeo)
1951 – 4. hely (Alfa Romeo)
1952 – 2. hely (Scuderia Ferrari)
1953 – 3. hely (Scuderia Ferrari)
1954 – 9. hely (Scuderia Ferrari)
1955 – 5. hely (Scuderia Ferrari)

A cikkhez Facebook-on tudtok hozzászólni.