2016. március 20., vasárnap

Balesetek és Cooper-győzelmek Goodwoodban

74. alkalommal rendezték meg a Members' Meeting-et a goodwoodi versenypályán a hétvégén.

A Goodwood Members’ Meeting-et Lord March hívta életre, hogy a Goodwoodban az '50-es és '60-as években megrendezett BARC Members’ Meeting-ek hangulatát feltámassza, és egyben meghaladja azt: hiszen a GMM-en olyan autókat is láthatunk a pályán, amelyek az eredeti időszakban még tervezőik fejében sem léteztek. A rendezvény elsősorban klubtagoknak szól, a szélesebb közönség számára csak limitált számban adtak ki jegyeket.

Photography by Pete Summers and Tom Shaxson

A helyszín a 3,8 kilométer hosszú goodwoodi versenypálya, amit 1948-ban nyitottak meg a Nyugat-Sussex megyebéli Chichester repülőterén. Fénykorában világbajnokságba nem beleszámító Formula-1 futamokat is rendeztek rajta Glover-kupa néven, az ötvenes években pedig endurance sportautó-versenyeket is befogadott. A pálya halálos áldozatot is szedett: itt hunyt el egy tesztbalesetben Bruce McLaren, a patinás F1-csapat alapítója és pilótája 1970-ben.



A hétvégén 11 kategóriában rendeztek versenyeket. Külön futamon indultak

  • az 1982 előtti túraautók, 
  • az 1966 előtti Ford GT40-esek, 
  • az 1954-60 közötti 2,5 literes Forma-1-es autók, 
  • az 1964-1970 közötti egyliteres F3-asok, 
  • az 1923 előtti autók, 
  • az 1960-1966 között Goodwoodban versenyzett GT-k, 
  • a 1970-1982 közötti 250 és 350 köbcentis GP-motorok, 
  • az 1966 előtti prototípusok, 
  • az 1953 előtti F2, voiturette és Grand Prix autók, 
  • az 1960-1966 között versenyzett, maximum kétliteres szériautók, 
  • és az 1948-1955 közötti sportautók.

Oldalunk tematikájának megfelelően ezúttal csak az F1, a GP és az 1923 előtti kategória futamjairól számolok be.

BROOKS TROPHY

A Tony Brooks-ról elnevezett versenyben az 1954-1960 között használt 2,5 literes Formula-1 autókkal indulhatnak a versenyzők. Miután a királykategória két évig F2-es szabályok szerint működött, 1954 igazi technikai forradalmat hozott, amikor a mérnökök újra minden tudásukat beleadhatták a versenygépek fejlesztésébe. A korszak vízválasztó volt a Formula-1 történetében, ezek voltak azok az évek, amikor a frontmotoros autókat - nem kis mértékben a Cooper mérnökeinek leleményessége miatt, és Enzo Ferrari nagy bánatára - felváltották a farmotoros gépek.

A szombati időmérő eredményeként az első három sorból a következő versenyzők rajtolhattak:
1. Cannell (Cooper-Climax T51) 1:27.873
2. Nuthall (Cooper-Maserati T51) +0.508
3. Adams (Ferguson-Climax Project 99) + 1.688
4. Fisken (Ferrari 246 Dino) +2.394
5. Chisholm (Lotus-Climax 18) +3.915
6. Baxter (BRM Type 25) +4.247


A vasárnapi futam nem indult zökkenőmentesen: bár a rajtnál gond nélkül eljött a mezőny, az első kör végén ketten ütköztek a célegyenes ráfordítóban - Bond (Lotus-Climax) és Wilson (Cooper-Climax) -, az egyik autó a levegőbe emelkedett, és többször szaltózott, mielőtt becsapódott volna. Wilsont egy orvosi kivizsgálás után kiengedték a kórházból, Bond kisebb sérüléseket szenvedett, de saját lábán szállt ki az autóból.

A rajtnál Adams (Ferguson-Climax) átvette a vezetést, azonban Nuthall (Cooper-Maserati) megelőzte őt már az első körben - a futamot aztán a második körben leállították az említett baleset mentési munkálatai miatt.

A futam újraindítása után Adams állt az élre Cannell (Cooper-Climax) és Fisken (Ferrari) előtt. A második körben Wilson megcsúszott, és nekicsapta a 8-as számú Cooper-Climax fenekét a gumifalnak, ezzel ki is szállt a versenyből. Az ütközés miatt beküldték a safety cart - nagy kár, mert az élen az Adams-Cannell-Fisken trió oda-vissza támadta egymást, igazán látványos csatákat vívtak a dobogós helyekért, messze elhúzva a középmezőnytől. A biztonsági autó beérkezésekor Cannell-Adams-Fisken volt a sorrend az élen.


A SC távozása után Fisken vérszemet kapott, és megpróbált az élre törni. Borzasztó közel autóztak egymáshoz Cannell-lel, aminek meg is lett a következménye: a Ferrari leszorult a fűre és megcsúszott, elvesztve ezzel a győzelem esélyét. Adams még indított egy utolsó támadást az első helyért, de végül nem sikerült megvernie Cannellt.


Végeredmény, TOP 10
1. Barry Cannell (Cooper-Climax T51)
2. Nick Adams (Ferguson-Climax Project 99)
3. John Chisholm (Lotus-Climax 18)
4. Paul Smeeth (Lotus-Climax 18)
5. Tony Smith (Ferrari 246 Dino)
6. Barrie Baxter (BRM Type 25)
7. Marshall Bailey (Lotus-Climax 16)
8. Mathias Sielecki (Cooper-Climax T51)
9. William Nuthall (Cooper-Maserati T51)
10. Marc Valvekens (Aston Martin DBR4)

SF EDGE TROPHY

Az Edward-korabeli, 1923 előtt futott versenyautók új kategóriát képviselnek a Members' Meetingen. A 20. század első évtizedei az automobilok evolúciójától voltík hangosak. Most a korszak nagy márkái, a Darracq, a Sunbeam vagy a GN Special ismét pályára gurulnak, hogy összemérjék tudásukat, és új életet leheljenek a száz évvel ezelőtti versenyek szellemébe.

A szombati időmérőn az élmezőny sorrendje így alakult:

1. Julian Majzub (1916 Sunbeam Indianapolis)
2. Mathias Sielecki (1923 Delage DH V12)
3. Duncan Pittaway (1921 GN Curtiss)
4. Mark Walker (1905 Darracq 200HP)
5. John Polson (1917 Hudson Super Six)
6. Hughie Walker (1908 GN Thunderbug)




A futamon óriási hármas harc alakult ki a kicsi és könnyű GN-t hajtó Duncan Pittaway, valamint a Delage volánjánál ülő Sielecki és a Sunbeames Majzub között. A trió hamar elszakadt a mezőnytől, és szinte minden kanyarban pozíciót váltottak, nem volt olyan kör, amiben végig ugyanaz a versenyző állt volna az élen. Pittaway hagyta, hogy a robosztusabb ellenfelek megelőzzék, a kanyarokban azonban rendre vissza tudta venni pozícióját, hiszen a GN Curtiss látványosan jobban tudott kigyorsítani vetélytársainál.


A legjobb tíz sorrendje:

1. Duncan Pittaway (1921 GN Curtiss)
2. Mathias Sielecki (1923 Delage DH V12)
3. Julian Majzub (1916 Sunbeam Indianapolis)
4. Mark Walker (1905 Darracq 200HP)
5. Hughie Walker (1908 GN Thunderbug)
6. John Polson (1917 Hudson Super Six)
7. Tony Lees (1913 Vauxhall Viper Special)
8. Richard Scaldwell (1909 Lorraine de Dietrich 130HP)
9. Ben Collings (1913 Monarch Special)
10. James Collins (1917 Hudson Super Six)





PARNELL CUP

A Reg Parnell-ről, az első brit F1-dobogósról elnevezett kupáért 1953 előtti Grand Prix, Voiturette és Forma-2 autókkal küzdhetnek meg a pilóták.

Az időmérő eredményeként a legjobb hat helyről a következő versenyzők rajtolhattak:

1. William Nuthall (1953 Cooper-Bristol MK2 T23) 1:32.458
2. Eddie McGuire (1952 Cooper-Bristol MK1 T20) +0.346
3. Marc Valvekens (1952 Gordini Type 16) +3.642
4. Chris Phillips (1953 Cooper-Bristol MK2 T23) +4.940
5. Jarrah Venables (1951 HWM) +5.497
6. Barry Wood (1952 Cooper-Bristol MK1 T20) +5.577


@rick_ks által közzétett fénykép,



A vasárnapi versenyt a korábbi balesetek és a pálya helyreállítása miatt megcsúszva, egy órával a tervezett után, napnyugtakor rendezték meg, és az eredetileg kiírtnál rövidebbre szabták. A legjobb tíz a következő sorrendben ért célba:

1. William Nuthall (Cooper-Bristol MK2 T23)
2. Eddie McGuire (Cooper-Bristol MK1 T20)
3. Marc Valvekens (Gordini Type 16)
4. David Weman (Cooper-Bristol MK1 T20)
5. Chris Phillips (Cooper-Bristol Mk2 T23)
6. Barry Wood (Cooper-Bristol MK1 T20)
7. Robert Newall (Maserati 8CM)
8. Terry Crabb (ERA C-Type)
9. Ben Fidler (ERA B-Type)
10. Simon Frost (Cooper-Bristol MK2 T23)



Versenyen kívüli bemutatót szerveztek a '70-es évek második felében és a '80-as évek elején használt szívóhatású Forma-1-es autóknak, így pályára futott az Alfa Romeo 179, Arrows A5, Brabham BT49, Ensign N180, Ferrari 312T5, Fittipaldi F8, Ligier JS17, Lotus 79, March 811, McLaren MP4/1, Osella FA1, Tyrrell 010, Williams FW07 és a Wolf WR7 is.

@rick_ks által közzétett fénykép,



Sajnos több baleset is történt vasárnap. A Brooks Trophy már említett ütközései mellett délután a Bruce McLaren Trophy közben Michael Smits is balesetet szenvedett, őt helikopterrel kellett kórházba szállítani.