2016. március 8., kedd

Idén lenne 90 Maria Teresa De Filippis

Amikor tavaly novemberben összeraktam az idei laptervet, a nőnapi cikk címe még jövő időben volt: Idén lesz 90 De Filippis. A sors azonban sajnos közbeszólt: a Formula-1 világbajnokság első női résztvevője két hónappal ezelőtt hunyt el.



Maria Teresa De Filippis 1926. november 11-én született Nápolyban. Tinédzser korára kiválóan lovagolt, teniszezett és síelt. Autós karrierjét 22 évesen kezdte – egy bátyjaival kötött fogadás miatt.

„Két bátyám fogadott egymással, hogy nem tudnék gyorsan vezetni. Az Amalfi-parton gyakoroltam, és megnyerem életem első futamát, a Salerno-Cava dei Tirreni versenyt egy Fiat 500-zal.”

Szerepelt az olasz sportautó bajnokságban, 1954-ben második helyen végzett. Tehetségét látva a Maserati gyári versenyzőnek szerződtette a nemzeti bajnokságba.


Ekkoriban ismerkedett meg egy versenytársával, Luigi Mussóval, akivel egymásba szerettek. Musso segített neki finomítani vezetési technikáját, együtt utaztak a versenyekre, és gyakran kötöttek fogadást arra, hogy melyikük végez előkelőbb helyen a futamon. De Filippis elmesélte Eoin Young újságírónak, hogy egy ilyen fogadás tárgya Messinában egy arany karóra volt, ám mivel ő maga az első kör harmadik kanyarjában összetörte az autóját, Musso pedig alig pár száz méterrel jutott messzebb, végül egyikük sem tartott igényt a nyereményre. A két versenyző el is jegyezte egymást, de végül nem házasodtak össze. Amikor Musso az 1958-as Francia Nagydíjon halálos balesetet szenvedett egy Ferrari volánja mögött, már új barátnőjével, Fiamma Breschivel volt együtt, aki később Enzo Ferrari szeretője lett.


De Filippis karrierjének az igazi lökést az 1956-os F1-es Nápolyi Nagydíj egy sportautós betétfutama adta meg, ahol ki kellett hagynia az edzést, és így a rajtrács végéről startolva kellett átverekednie magát a mezőnyön, hogy aztán másodikként érjen célba csapattársa mögött, kettős győzelemmel örvendeztetve meg a Maseratit és szülővárosa közönségét.

„Anyám azt szokta mondani: menj lassan és nyerj!”

Enzo Ferrari szerződést ajánlott neki, amit ő elutasított, és inkább privát nevezőként, de a gyári Maserati csapat támogatásával indult első nagydíján, az 1958-as Monaco Grand Prix-n.

„Talán meglepő lehet, hogy egy női név is szerepel a felsorolásban, még ha nem is ismeretlen az autósportos körökben. A 29 éves [*valójában ekkor már 31 volt] nápolyi De Filippis több éve versenyez már, legutóbb egy Formula-1-es Maseratival Siracusában a tiszteletre méltó ötödik helyet szerezte meg. De alkalmassá teszi ez Maria Teresa De Filippist, hogy részt vegyen egy világbajnoki nagydíjon, és megmérkőzzön az európai versenyzők krémjével?

Efelől semmi kétség, habár lesznek, akik kifogásolni fogják majd Maria Teresa jelenlétét, nem feltétlenül nőellenes világlátásuk, inkább a monacoi pálya sajátosságai miatt.  Mint tudjuk, Monaco szűk utcái egyre kevésbé alkalmasak arra, a modern Forma-1-es versenygépek ott fussanak: a versenytáv nagy részben a magas járdák közé szorítva küzdenek a résztvevők, az alagút kijárata veszélyes, a Tobacco kanyart követő egyenesben pedig legalább két súlyos balesetről (1935, 1950) tudunk, amit nézők szenvedtek el. Három évvel ezelőtt itt, Monte Carlóban futott le az útról és zuhant a tengerbe szegény Alberto Ascari, tavaly pedig Moss, Hawthorn és Collins akadt össze. Szerencséjükre a pálya nem túl gyors, különben több balesetnek is súlyosabb következményei lettek volna.

Szóval a versenyhez nagy tapasztalatra van szükség, könnyű hibázni. A szervezők ugyan 12 méterről 16 méterre szélesítették a célegyenest, a pálya karaktere nem változott. Éppen ezért tűnhet úgy sokak számára, hogy De Filippis nem rendelkezik elég tapasztalattal, hogy ilyen körülmények között versenyezzen a tapasztalt öreg rókák között. Ez persze nem azt jelenti, hogy a nápolyi pilóta ne vezetne megfelelően, nagyon is tehetséges versenyző. De az, hogy még nem vezetett F1-es autót ilyen körülmények között, problémássá teszi Maria Teresa kalandját, aki valószínűleg nem is tud majd kvalifikálni a 16 fős mezőnybe. (...)

Mindazonáltal a Maserati és De Filippis jól felkészültek, és ismétlem, a lány vezetői képességeit nem érheti szó. Talán csak azért érezzük kényelmetlenül magunkat, mert nem túl gyakori jelenség egy hölgy feltűnése a vakmerő ördögök világában. Eljárt felettünk az idő? Talán. Szóval, sok szerencsét, Maria Teresa!”
La Stampa, 1958. május 10.

De Filippis valóban nem tudta kvalifikálni magát a futamra, ettől függetlenül élvezte, hogy ott lehetett. „Fantasztikus volt – egyáltalán nem érdekelt az eredmény – de ez nem volt nagy váltás számomra. Egyre nagyobb és nagyobb motorral szerelt autókat vezettem, és azokban az időkben a top versenyzők más eseményeken vettek részt: sportautózásban, hegyi versenyeken, endurance-ban, szóval a kezdetektől F1-versenyzők ellen futottam.”


Érdekesség, hogy szintén az időmérős kiesők között volt egy Bernie Ecclestone nevű fiatalember is, aki egy Connaught volánja mögött próbálkozott. Abban az évben Maria Teresa tizedik lett a Belga Nagydíjon Spában, és kiesett Portóban és Monzában.

1959-ben sem sikerült kvalifikálnia a Monaco Nagydíjra, akkor barátja, a francia Jean Behra átalakított együléses Porschéjével próbálkozott, és azt tervezte, hogy ugyanezzel az autóval benevez az AVUS-on rendezendő versenyre is. Csakhogy a két futam között Behrát kirúgták a Ferraritól, mert megütötte a csapatvezetőt, Maria Teresa pedig ragaszkodott hozzá, hogy inkább Jean nevezzen a Porschéval Németországban. Ám Behra kisodródott a pálya északi visszafordítóján, túlcsúszott a 40 fokos töltésen, a kocsiból kirepülő versenyző pedig egy zászlórúdnak csapódott, és azonnal szörnyethalt. Halála volt az utolsó veszteség Maria Teresa számára, amit elviselt, a nő úgy döntött, hogy visszavonul a versenyzéstől.


De Filippis néhány hónappal később egy sívakáción ismerkedett meg későbbi férjével, Theodor Huschekkel, akivel előbb Ausztriában majd Svájcban éltek, mielőtt Olaszországba költöztek. Legközelebb 1975-ben került kapcsolatba a versenysporttal, amikor belépett a Club Internationale des Anciens Pilotes de Grand Prix F1 szervezetbe, aminek hosszú időn át volt titkára, 85. születésnapján pedig tiszteletbeli elnökké választották.

„Nem csupán szépségéért csodálták, hanem a versenyautóban tanúsított bátorságáért is” – mondta róla Tony Brooks. – „Tökös volt, és ezért tisztelték a versenytársai. Nem az élen küzdött, de nagyon is versenyképes volt, és végigvitte a játékot.”

De Filippis nem volt nagy rajongója a modern Forma-1-nek (habár  egy interjúban Fangio mellett Ayrton Sennát nevezte meg példaképeként). „A siker az elektronikán meg a szerelők gyorsaságán múlik, kevésbé a versenyző képességein.

A mi időnkben a versenyzők barátok voltak. Együtt utaztunk, ugyanabban a hotelben laktunk. Úgy tűnik, a mai versenyzők nem jönnek ki jól egymással. A futamok után csak felülnek a magángépeikre. Nagyon kevés maradt abból a sportból, ami a mi időnkben létezett.”

A versenyzőnő egyébként számos vetélytársával ápolt baráti kapcsolatot: Juan Manuel Fangióval az ötszörös bajnok haláláig közel álltak egymáshoz, ahogy Stirling Mossal is [a fenti képen is vele látható].


Maria Teresa De Filippis 89 évesen hunyt el 2016. január 8-án. Szeretnék hinni benne, hogy azóta újra a régi idők nagy bajnokai ellen küzdhet az égi versenypályákon.

A cikkhez szokás szerint a Facebook-on szólhatsz hozzá.

Sources: The Guardian, Observer, La Stampa.