2016. április 30., szombat

Az Orosz Nagydíj szomorúan rövid története

Az orosz autósport története – de még inkább a nem-története – egész Oroszország történelmét magában hordozza.
Georgij Szuvorin

Oroszország igazán a 18. században vált európaivá, amikor Nagy Katalin cárnő a felvilágosult abszolutizmus szellemiségében vezette országát. A felvilágosult abszolutizmus lényege, hogy az uralkodó megtartja korlátlan hatalmát, ugyanakkor intenzív modernizáló folyamatokat indít el mind az iparban, mind a társadalom szerveződésében, mind a kultúrában.

Ezt a szemléletet aztán a Romanov-ház későbbi uralkodói is megörökölték, nem véletlen, hogy Oroszország legnagyobb művészeti teljesítményei ebből (a nagy októberi forradalomig tartó) mintegy 150 évből származnak mind a zenében, mind az irodalomban (Csajkovszkij, Csehov, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Puskin).

Elmondható, hogy akkoriban Oroszország éppoly európai volt, mint Franciaország vagy Olaszország.

Az automobilok megjelenésével az oroszok a versenyek szervezését illetően is Európa élvonalába tartoztak, és már az 1890-es években rendeztek futamokat, kezdve az 1898-as Kubok Obschestva Velosipednoy Ezdy-vel.

A műfaj az Orosz Nagydíjjal teljesedett ki 1913-ban, amit a Szentpétervári Autóklub szervezett. A városban egy 30,4 kilométer hosszú pályát jelöltek ki, ami érintette Krasznoje Szelót (Кра́сное Село́), Ligovót (Лигово) és az Alexandrovszkaja (Алекса́ндровская) vasútállomást. Ezen a nyomvonalon összesen 7 kört tettek meg a versenyzők.


A verseny dátumának felidézése okozhat egy kis fejtörést: a futam európai időszámítás szerint 1913.június 7-én volt, ám mivel az oroszok egészen 1918-ig az ortodox Julián-naptárt használták, náluk ekkor május 25-ét írtak.

A futamra 21-en neveztek, közülük végül 19-en álltak rajthoz, de csak hatan értek célba, méghozzá ebben a sorrendben:

1. Georgij Szuvorin / Benz – 2:23.54.6
2. Ivan Ivanonv / Russo-Baltique + 2:56.4
3. Rene Nothombe /  Metallurgique + 5:24.4
4. Arthur Duray / Metallurgique + 26:21.8
5. Albert Efron / Vauxhall + 41:40.4
6. A. Shishkin / Stoewer +  53:40.4

A leggyorsabb kört az orosz Ivan Ivanov futotta 125.722 km/h átlagsebességgel.

Az orosz autósport-fórumok legmélyebb bugyraiban áskálódva találtam rá a futam utolsó kiesője, egy Excelsior 100 HP történetére. A sokat látott autót ekkor és az egy évvel később ugyanitt megrendezett második Orosz Nagydíjon is Slupsky vezette, és míg '13-ban motorhiba miatt fel kellett adnia a futamot, 1914-ben negyedik lett. Az Excelsiornak azonban nem az 1913-as szentpétervári verseny volt az első nagy megmérettetése. Korábban abban az évben a belga Josef Christiaens a Brüsszel-Moszkva távot is teljesítette vele. Az utazás 62 órába telt, a tiszta menetidő ebből 37 óra volt, ami akkoriban egészen kivételes teljesítménynek számított. Christiaens egyébként sem volt kutyaütő: a tízes években indult Francia Nagydíjon és kétszer az Indy 500-on is: 1914-ben hatodik, 1916-ban negyedik helyen ért célba, összesen 9 körön át vezette a versenyt.

Christiaens az Excelsorban

Visszatérve az oroszokra: 1914-ben az első világháború derékbe törte a nagyszerű orosz autósport evolúcióját. Az 1917-ben hatalomra került bolsevik vezetés a háború után sem kért az imperialista száguldozásból, így a Szovjetunió az autósportban is kiszakadt az európai vérkeringésből – olyannyira, hogy száz évnek kellett eltelnie, mire orosz földön ismét Grand Prix-t rendezhetnek. Történelmileg még szomorúbb a szovjet elzárkózás hatása Közép-Európában, ahol pezsgő autós élet alakult ki a két háború között: a harmincas években rendeztek nagydíjat Csehszlovákiában, Magyarországon, Romániában és Jugoszláviában is.  Amikor a terület a második világháború után szovjet befolyás alá került, mi is elbúcsúzhattunk a versenyeinktől, és
az 1939-es Belgrád Nagydíj után majdnem ötven évet kellett várni, mire újra a keleti blokkba látogatott a száguldó cirkusz 1986-ban.


A cikkhez szokás szerint Facebook-on szólhattok hozzá.