2016. július 3., vasárnap

Négykarikás alpesi úthenger


Nem volt szerencséje a Mercedesnek 1936-ban Bernben (sem), egyetlen autójuk tudta csak befejezni a Svájci Nagydíjat. 
A harmadik alkalommal megrendezett versenyt augusztus 23-án tartották Bern külvárosában, a bremgarteni erdőben. A 7,28 kilométer hosszú pályán bukótér nem volt, fák az út közvetlen közelében ellenben igen: már a bemutatkozó Svájci Nagydíjon, 1934-ben történt emiatt halálos baleset. Ennek ellenére Svájc a legrangosabb helyszínek közé tartozott, 1936-ban a négy futamból álló bajnoksába is beleszámított.

Az eseményeket a svájci Feuille d'Avis de Lausanne lap másnapi, augusztus 24-én megjelent száma alapján rekonstruáltam. A cikk szerzője már rögtön az elején leszögezte, hogy mennyire sikeres volt a futam „mind a nézők, mind a rajthoz állt versenyzők tekintetében – az összes jelentősebb [versenyző és csapat] elindult.” A szervezőknek az időjárással is szerencséjük volt, az nagyon kellemesen alakult, a szél gyengéden lengedezett, a „nemzetek zászlói pedig boldogan lobogtak a nagy lelátó előtt, a boxok fölött elhelyezett árbócokon.” A verseny követésében a nézőket a Radio Schwitzerland munkatársainak hangszórókkal kihangosított közvetítése segítette.

A rajtrácsra először a négy Auto Union sorakozott fel, majd „a napfényben ezüstösen csillogó” négy Mercedes. Mögöttük az Alfa Romeo vörös autói gördültek ki, majd a fekete-szürke Maseratik, és feketében a Bugattik. Earl Howe volt az egyetlen versenyző, aki a reggeli voiturette futamon is vezetett és a GP kategóriában is elindult – ez kis híján végzetes döntésnek bizonyult, a futamon komoly balesetet szenvedett.


A versenyzők hét sorban helyezkedtek el, egy-egy sorban felváltva három és két autó állt egymás mellett, a rajtsorrendet a kötelező edzésen elért legjobb köridők alapján állapították meg. Az első három sor így nézett ki:

1. Caracciola (Mercedes-Benz) / 2. Rosemeyer (Auto Union) / 3. Varzi (Auto Union)
4. Brauchitsch (Mercedes-Benz) / 5. Lang (Mercedes-Benz)
6. Nuvolari (Ferrari Alfa) / 7. Dreyfus (Ferrari Alfa) / 8. Fagioli (Mercedes-Benz)

Az egyetlen hazai versenyző, aki nevezett a futamra, Hans Rüesch (Maserati) végül nem rajtolt el. A futamot 13:33 perckor indították el. Caracciola megőrizte a pole pozíciót, őt Rosemeyer követte, Nuvolari pedig hamar felküzdötte magát a harmadik helyre. Rosemeyer szorosan követte Caracciolát az élen, a két német csapat élpilótái már az első méterektől kezdve nyomták, ami a csövön kifér. Az ötödik körre Rosemeyer már Caracciola előtt volt, mögöttük Nuvolari – Lang – Varzi – Brauchitsch sorrend a mezőny elején. Eddigre már négyen is feladták a versenyt: Rham (Maremmana Maserati), műszaki probléma, Wimille (Bugatti) váltóhiba, Farina (Ferrari Alfa) műszaki hiba, Fagioli (Mercedes-Benz) pedig az olajcső törése miatt távozott korán.

Az élen Rosemeyer elképesztő tempót diktált, és 2:34.5-re javította a pályacsúcsot (ez 169,6 km/h átlagsebességet jelent!). Stuck hasonlóan jó tempóval haladt annak ellenére, hogy sérült karral vállalta a versenyt. A boxkiállásokat a Ferraris Nuvolari kezdte, csakhogy a gép nem akart elindulni a tankolás után „a szerelők és az Alfa Romeo szegény (lélekben egy kicsit most meghalt) csapatfőnökének* minden erőfeszítése ellenére is fel kell adnia a versenyt”. [* A cikk szövege minden bizonnyal Enzo Ferrarira utal.] A közönség nagyon csalódott, mert Nuvolari meggyőző sebességgel követte az élen haladó németeket. Hamarosan Dreyfus is befejezi, ugyanazon oknál fogva, mint Nuvolari: a csapat szerint a gyújtással van gond.



A harmincadik kör környékén a hangosbemondó újabb csalódást okozott a közönségnek, amikor bejelentette, hogy a második helyen haladó Caracciola is feladta a versenyt a hátsó tengely törése miatt. Ezzel teljes Auto Union dominancia alakult ki az élen. Féltávnál már érezhetően csökkent a közönség érdeklődése a márkák közötti addigi kiegyenlített erőviszonyok eltűnése miatt.

Pedig a szórásnak ekkor még nem is volt vége: Brauchitsch a fékek túlhevülése miatt volt kénytelen kiállni az 50. körben, az Alfás Sommer visszavonulása után pedig a 17 autóból már csak öt volt a pályán.

A célba érők sorrendje:
1. Bernd Rosemeyer / Auto Union - 3:09:01.6
2. Achille Varzi / Auto Union – 3:09:54.2
3. Hans Stuck / Auto Union – 3:10:41.0
4. Lang & Fagioli / Mercedes-Benz
5. Hasse &  Delius / Auto Union

A lap beszámolt a voiturette versenyről is,  amiat Seaman (Delage) nyert Embiricos (ERA) és Tongne (ERA) előtt. Earl Howe, aki voiturette és GP kategóriában is rajthoz állt, ezen a futamon negyedik lett egy ERA volánja mögött.

A Svájci Nagydíjon elszenvedett vereség után a Mercedes-Benz már nem állt rajthoz több futamon 1936-ban, minden erejükkel a következő évi autó, a W125 fejlesztésére koncentráltak.