2016. augusztus 20., szombat

Újabb Mercedes-bukta hazai pályán

 📷 A Mercedes főhadiszállása a Nürburgringnél / via myautoworld.com

 Az előző évben utolérhetetlen Mercedes sorra szenvedte el a vereségeket 1936-ban az Auto Uniontól. A legfájóbb talán a két német csapat hazai meccse volt.

Különösképpen azért, mert a Mercedest nemcsak az audisok, hanem még az egyik Ferrari is megelőzte – de ne szaladjunk ennyire előre!

A kilencedik Német Nagydíjat 1936. július 26-án rendezték meg a Nürburgringen. A német csapatokban élt a bizonyítási vágy: hiába alázták az egész mezőnyt az előző szezonban, épp csak a hazai versenyt bukták el – a ferraris Tazio Nuvolari tudott az orrukra koppintani a Nürburgringen. Ahogy a Sydney Morning Herald '36 szeptember 8-i számában is utaltak rá: „napjaink extrém nacionalizmusa még az európai motorsportba is beszivárgott, és a német emberek a kormányt is beleértve rendkívül elszántak voltak, hogy megbosszulják ezt a vereséget; de Olaszország sem volt rest, szerették volna megismételni sztárversenyzőjük, Nuvolari tavalyi sikerét.”

📷 Bernd Rosemeyer

A futamra 350 ezer néző látogatott ki. Ami a mezőnyt illeti: Németország részéről öt Mercedes és négy Auto Union nevezett. Az Alfa Romeót négy gyári autó képviselte a Scuderia Ferrari színeiben, és egy privát nevező, Raymond Sommer is a márkát választotta. A Maserati két gyári és két privát autót indított – a gyári csapatba meghívták a brit Richard Seamant, és az egyik privát Maseratit is egy brit*, Thomas Choldmondeley-Tapper vezette. (*Leif Snellmann felhívja rá a figyelmet, hogy Tapper Új-Zélandon, Wellingtonban született, forrásom, a Sydney Mail '39. szeptember 9-i száma mindazonáltal angolként hivatkozik rá.) A rajtrácsra a fentieken kívül még két Bugatti állhatott fel: Wimille gyári támogatással, Walter Rens pedig privátként. A rajtsorrendet sorsolással döntötték el, az első sorból a tavalyi győztes Tazio Nuvolari (Scuderia Ferrari, Alfa Romeo 12C36) indulhatott, mellőle Hans Stuck (Auto Union, Type C) és Jean-Pierre Wimille (Automobiles Bugatti, T59).

A rajtnál a németek azonnal érvényesítették az erőfölényüket. Az első körben Von Brauchitsch (Mercedes) vezette a mezőnyt, őt Rosemeyer követte egy Auto Unionnal, majd újabb két Merci következett: Lang és Caracciola, mögöttük pedig az első sorból induló páros, Stuck (Auto Union) és Nuvolari (Ferrari). A stuttgartiakat már a 22 körös verseny elején utolérte a balszerencse: Brauchitsch a kiváló rajt után a második körben műszaki hiba miatt lelassított, és boxkiállásra kényszerült – ezzel le is mondhatott a jó szereplésről. A vezető helyet megöröklő Rosemeyer nem ült a babérjain, és körrekordot futva növelte előnyét Lang előtt.



📷 Bernd Rosemeyert ünneplik / Alamy Stock

A harmadik kör a kiscsapatokat tizedelte meg: két Maserati (Seaman fékhiba és Zanelli üzemanyag-adagoló miatt) és Wimille Bugattija (váltóhiba) adta meg magát. Nuvolari a harmadik helyig küzdötte fel magát, és elképesztő tempót diktálva az élen haladó németek helyét is veszélyeztette: a helyi közönség szemei előtt ekkor már a tavalyi Nivola-győzelem lebegett, a német közönség azonban fellélegezhetett: az olasz a 13. körben hátsó tengelytörést szenvedett és feladta a versenyt. Üröm az örömben, hogy közben a hazai versenyzők is hullottak, mint a legyek: Caracciola és Lang is műszaki hiba miatt kényszerült kiállni – habár végül mindketten visszatértek a pályára: a Mercedes csapatutasítása szerint Carratch átvehette Fagioli autóját, Lang pedig Brauchitsch-ot válthatta. Volt még egy csere: a Scuderia Torino beültette Seamant Trossi Maseratijába.

A kedélyeket Louis Chiron, a Mercedes monacói versenyzője borzolta, amikor a verseny második felében 160 mérföldes sebességgel balesetezett: letért az útról és lezuhant a meredek töltésen. Az ütközést szerencsére horzsolásokkal megúszta.  A futamot végül Bernd Rosemeyer nyerte csapattársa, Hans Stuck előtt, a dobogóra nagy meglepetésre a Ferrari versenyzője, Antonio Brivio is felállhatott.

A célba érők:
1. Bernd Rosemeyer / Auto Union – 3:48:39.3
2. Hans Stuck / Auto Union + 3:56.9
3. Antonio Brivio / Scuderia Ferrari (Alfa Romeo) +8:25.7
4. Rudolf Hasse / Auto Union
5. Fagioli & Caracciola / Mercedes-Benz
6. Ernst von Delius / Auto Union
7. Brauchitsch & Lang / Mercedes-Benz
8. Trossi & Seaman / Scuderia Torino (Maserati)
9.  Raymond Sommer / Alfa Romeo (privát)
10. Thomas Cholmondley-Tapper / Maserati (privát)