2016. október 21., péntek

Véget ért egy korszak

Az 1916-os Amerikai Nagydíj több szempontból is lezárt egy korszakot az autósport történetében.

📷 Az 1916-os Amerikai Nagydíj rajtrácsa Santa Monicában

Európában már két éve szedte áldozatait az első világháború, amikor az Egyesült Államokban még nemcsak autóversenyeket, de teljes bajnokságot is rendeztek. A ma Indycarnak nevezett széria száz évvel ezelőtt 15 futamból állt, az Amerikai GP az utolsó előtti állomás volt.

A futamot november 18-án, a California állambeli Santa Monicában rendezték meg. A bajnoki versengés a végéhez közeledett, a cím megszerzésére Dario Restának és Johnny Aitkennek volt még esélye, előbbi állt a tabella élén, méghozzá kényelmes, bár nem behozhatatlan előnnyel. (Resta 660 ponttal vezetett, a győzelemért ezer pont járt). 

📷 Ed Ruckstell (Mercer)

A bajnoki cím sorsa hamar eldőlt, Aitken egy dugattyútörés miatt már az első körben kiállni kényszerült. Később ugyan visszatért a pályára csapattársa, Howdy Wilcox autójával - ám a versenybíróság előre figyelmeztette a csapatot, hogy minden versenyzőnek a saját autójával kell teljesíteni a futamot. Aitken így hiába nyerte meg a versenyt (a sokáig vezető Resta szintén műszaki hiba miatt adta fel a küzdelmet), egyetlen pontot sem kapott érte. Ellenben a győzelemért járó pontok egy részét az autó eredeti pilótájának, Wilcoxnak jóváírták - arányosan a pályán töltött köreinek számával. 

Így esett az, hogy bár Resta és Aitken is pont nélkül zárta a versenyt, előbbi bezsebelhette a bajnoki címet. 

A futam sajnos nemcsak az (elmaradt) bajnoki küzdelem miatt lett emlékezetes. A 13. (!) körben szörnyű baleset történt. 

📷 Lewis Jackson (Marmon)

A tragédiáról a  Modesto Evening News aznap címlapon számolt be, hatalmas betűkkel szedték a főcímet: 

Négyen meghaltak a versenyen Santa Monicában

A lap leírása szerint a baleset a Hetedik utca és a San Vincent út sarkán történt. (Santa Monica városi pálya volt, a nyomvonallal két évvel ezelőtt részletesen is foglalkoztam, itt megtaláljátok a pályaleírást.) A beszámolók szerint Jackson túl hirtelen lépett a fékre, az autója megbicsaklott, kirepült a pályáról, telefonpóznának csapódott, kettétört két útmenti fát és elsodort több nézőt. Jackson szörnyethalt, utazó szerelője, Johnny Gandia csodával határos módon túlélte a bukást: kirepült a kocsiból és talpra esett, komolyabb sérülést sem szenvedett. 

Nem úgy H. Jenkins operatőr, aki a futamról készített felvételeket, amikor elsodorta a zabolázatlan Marmon. Jenkinst a 28. Gyaloghadosztály tagjaként küldték ki a versenyre forgatni - mindössze hathetes házas volt. A balesetben két további néző meghalt, egy súlyosan megsérült. 

📷 Bill Weightman (Duesenberg)

Mint írtam, az 1916-os Amerikai Nagydíj lezárt egy korszakot. Mivel 1917-ben az Egyesült Államok is belépett a háborúba, az autóversenyzés itt is több évre parkolópályára került. 

Az 1916-os, Santa Monicában megrendezett futam volt az utolsó Amerikai Nagydíj több mint negyven évig. Bár a száguldó cirkusz a harmincas években visszatért a tengerentúlra a Vanderbilt Kupa kedvéért, ezen a néven legközelebb 1959-ben Sebringben rendeztek versenyt - amit egyébként Bruce McLaren nyert a Cooper-Climax-szal. 

De globális szempontból is korszakhatár volt ez a verseny: ez volt ugyanis az utolsó nagydíjnak hívott futam az első világháború előtt, és ezzel lezárta a nagydíjversenyzés első hőskorát. Azt a korszakot, amit olyan nevek határoztak meg, mint Szisz Ferenc, Felice Nazzaro, Christian Lautenschlager - vagy ha már az Indycarról beszélünk: Dario Resta, Earl Cooper vagy épp Ralph de Palma.

🏁 CÉLBA ÉRŐK
1. H. Wilcox & J. Aitken / Peugeot - 4:42:47
2.  Earl Cooper / Stutz  + 6.12
3.  Art Patterson / Hudson + 26:52
4. Clyde Rhoades / Hudson
5. Weightman & Rickenbacker / Duesenberg