2017. február 16., csütörtök

Idén 130 éve született a Vörös Ördög, Pietro Bordino


Az 1887-ben Torinóban született Bordino élete meglehetősen korán az autósport felé terelődött, amikor 1899-ben, mindössze tizenkét évesen találkozott két, a húszas éveiben járó olasz fiatalemberrel: Felice Nazzaróval és Vincenzo Lanciával.

Az ifjú Pietro annyira beleszeretett a gépekbe, hogy három évvel később jelentkezett gyakornoknak a Fiathoz. Képességei felkeltették az akkor már elismert pilótának számító Vincenzo Lancia figyelmét is, aki elkezdte magával vinni a fiút a környékbeli versenyekre – egy napon pedig, látva Bordino rajongását és szenvedélyét, utazó szerelőként maga mellé ültette az autóban. Tökéletes választásnak bizonyult: a vékonyka fiú testalkatával semlegesítette azt a hátrányt, amit Lancia fölös kilói jelentettek, és a műszaki téren szerzett tapasztalata és képességei nagy hasznára váltak a versenyzőnek.


A nemzetközi hírű versenyző utazó szerelőjeként Bordino számos nagy presztízsű versenyen vehetett részt, úgy mint a Targa Florio, a Gordon Bennett versenyek, a Francia Nagydíj, a Coppa Florio vagy a Kaiserpreis. Aztán 1908-ban a sors egy újabb véletlen találkozás révén ismét megváltoztatta Pietro életét: az akkor még ismeretlen Ettore Bugatti ígéretet tett neki, hogy amint elindítja autógyárát, biztosít Bordinónak egy grand prix versenygépet.

A torinói szerelő azonban mégsem egy Bugatti volánja mögött próbálta ki magát először pilótaként: 1909-ben egy a Párizs közeli Chateau-Thierry-ben megrendezett futamon győzelmet szerzett élete első versenyén, egy Fiat 24HP kocsit kormányozva. 1911-ben Brooklands-ben egy (28 literes, 300 lóerős motorral szerelt) Fiat S 76-tal megdöntötte a sebességrekordot. Sikere azonban rosszul sült el: a nevesebb pilóták féltékenyek voltak az eredményeire, és gondoskodtak róla, hogy Bordino csak tesztpilótaként kapjon lehetőséget. Versenyautó híján 1912-ben két kerékre váltott, és egész jó eredményeket ért el. 1913-ban régi harcostársa, az ekkorra már autógyártóvá előlépett Vincenzo Lancia rábízta egyik kocsiját, hogy azzal induljon a Targa Florión, ahol végül nyolcadikként ért célba.


 A világháború után előbb motorkerékpáron kezdett versenyezni, majd 1921-ben a Fiat gyári csapatához került. A torinói csapat színeiben indult a Targán, majd az Olasz Nagydíjon is, ahol ismét összefutott a kor ismert Indycar- (illetve akkori nevén AAA) versenyzővel, Ralph de Palmával, aki meghívta őt Amerikába. Hamar beilleszkedett a tengerentúlon: megnyerte a 250 mérföldes versenyt Los Angelesben, és több kisebb futamon is indult jellegzetes olasz-piros autójával. Sikereit látva aggatták rá a Vörös Ördög becenevet az amerikaiak.

Európába visszatérve Bordino a hathengeres, 112 lóerős Fiat 804-gyel nevezett az 1922-es Olasz Nagydíjra, amit meg is nyert – ezzel ő lett az első versenyző, aki az akkor frissen átadott monzai versenypályán győzni tudott.

1928-ban, miután a Fiat kiszállt a versenysportból, Ettore Bugatti betartotta húsz évvel azelőtt tett ígéretét, és autót biztosított Bordinónak. A francia csapattal a Veronai Körversenyen mutatkozott be először, azonban a felfüggesztés hibája miatt ezt a győzelmet át kellett adnia az ekkoriban az autósportban még szárnyait próbálgató Tazio Nuvolarinak. Április elején részt vesz a Mille Miglián, ahol tizenötödikként ér célba, az autója kis híján teljesen szétesett a több mint 21 órás verseny végére.


A kudarcok feltüzelték Bordinót, és eldöntötte: bármit megtesz, hogy megnyerje a következő futamát, amit április 22-én rendeztek meg az észak-olaszországi Alessandriában.   Egy héttel a verseny előtt tesztelni akarta a pályát, hogy előnyre tehessen szert márkatársaival, Tazio Nuvolarival és Achille Varzival szemben.

Április 16. szürke, nyirkos nap volt, Pietro Bordino pedig megkezdte a tesztet utazó szerelőjével, Gianni Lasagnával az oldalán. Csakhogy San Michele falu közelében egy kutya szaladt az úttestre – a versenyautó elütötte, az eb teste pedig a Bugatti kerekei közé szorult, ellehetetlenítve a kormányzást. A kocsi csúszni kezdett, majd a Tarano folyó egyik mellékcsatornájába zuhant, Bordino és Lasagna pedig az autó alá szorulva megfulladt.


Az ekkor 32 kilométeres alessandriai pályát 1931-ben jelentősen átalakították, mindössze 8 kilométerre csökkentve a hosszát. Az új vonalvezetést a Vörös Ördög emléke előtt adózva Circuito Pietro Bordinonak nevezték el.

A brit Motor Sport magazin 1928. májusi számában Bordino nekrológjában azt írták: „A háború óta felnőtt motorsportemberek generációja számára mindig Bordino testesíti majd meg a versenyző eszményképét. (…) Halála pillanatában sokan tartották őt a világ legjobb road-autóversenyzőjének, elvesztése pedig érzékenyen érinti a minden országban megtalálható rajongóit.”

SOURCE: Adrenaline 24H