2017. március 26., vasárnap

Így született a Mille Miglia 1.: Olaszország és a világ a '20-as években

1926. december 2-án brescai polgárok egy csoportja gyűlt össze Giovanni Canestrini milánói otthonában, találkozójuk során pedig megszületett a korszak egyik legrangosabb sportautós versenye, a Mille Miglia. Hogy megértsük, hogyan szerveződött a találkozó, és milyen következményei lettek, vissza kell mennünk közvetlenül az első világháború lezárását követő évekig.

Új sorozatunkban a 90 évvel ezelőtti, 1927-es első Mille Miglia szervezésének folyamatát mutatjuk be. A cikksorozat nemcsak az ezermérföldes sportautó-verseny rajongóinak lehet érdekes, hanem bevezet az 1920-as évek olasz autósportjának kulisszái mögé, bemutatja azokat a tényezőket, amelyek a kor sportszervezését befolyásolták.

Olaszországban – ahogy Európa számos más országában is – ezek az évek megosztották a társadalmat, felforgatták a kulturális és politikai életet. Egész Európa a sebeit nyalogatta, amit a háború okozott, és az igazságtalan békeszerződések, amelyeket a győztesek kevésnek, a vesztesek pedig megalázónak tartottak – ez pedig komoly feszültségeket okozott mind nemzetközi szinten, mind az egyes országok belpolitikájában. Ami Olaszországot illeti, itt „megcsonkított győzelemről” beszéltek.


1919-ben Fiat Torpedója volánja mögött, légionáriusai élén robogott be Fiumébe Gabriele D'Annunzio, akinek feltett szándéka volt, hogy a várost ismét olasz fennhatóság alá vonja a nemzetközi nagyhatalmak megállapodása ellenére. D'Annunzio és csapatai 1920 karácsonyáig tartották életben ellenálló mozgalmukat. S bár végül elbuktak (Fiumét szabad várossá nyilvánították, habár pár hónappal később Olaszország részévé vált), elköteleződtek az ügy iránt, és ki is tartottak mellette. Ez a mentalitás jellemző volt a korra.

Olyan idők voltak ezek, amikor nagy felfedezések mentek végbe: expedíciók indultak az északi sarkra, sebességrekordok dőltek meg földön, vízen és levegőben. Tudomány és technológia hétmérföldes lépésekkel haladt előre.


A futurizmus – amit Filippo Tommaso Marinetti már a háború előtt deklarált Manifestójában – lecsendesítette a dolgokat és megkérdőjelezte a „burzsoá irodalmat”, és mintegy paródiájává vált D'Annunzian retorikájának és esztéticizmusának: „Harc nélkül nincs szépség!”

Ebben a kulturális környezetben két fiatal brescai, Franco Mazzotti és Aymo Maggi, akiket nemcsak szoros barátság révén, hanem korban is közel álltak egymáshoz (Maggi 1903-ban Mazzotti 1904-ben született), és mindketten a társadalom jómódúbb családaiból származtak. A sport iránt érzett szenvedélyük és a kihívások iránt érzett vágyuk a technikai sportok felé terelte őket: az autóversenyzés, a repülés és a hajóversenyzés irányába. Az 1920-as évek elején azon kevesek közé tartoztak, akik rendelkeztek autóval, és gyakori kirándulásokat tettek Milánóba.


Lombardia fővárosa fontos viszonyítási pont volt szinte minden kulturális- és sportmozgalom számára. Ez volt az a hely, ahol Mazzotti és Maggi találkozott más motorsport rajongókkal, autóvezetőkkel és újságírókkal, köztük Giovanni Canestrinivel. Ezeket az éveket minden területen alapvető és folyamatos változások jellemezték. Bevezették az elektromosságot a háztartásokba, használatba vették az első készülékeket, az orvoslás és gyógyszerészet lenyűgöző fejlődésen ment át.

1922-ben az Egyesült Királyságban, majd 1924-ban Olaszországban elkezdődött a rádióadások sugárzása, eljött a tömegkommunikáció kora. Létrejött a fogyasztói társadalom, ami gazdasági robbanáshoz vezetett az Egyesült Államokban és Európában is (ez persze relatív, tekintve a tehetősek szűk létszámát), ami a megállíthatatlan fejlődés illúzióját okozta – egészen az 1929-es gazdasági összeomlásig.

Főhőseink gyakran töltötték estéiket Milánóban, ahol cilindert viseltek, sétapálcát ragadtak, kesztyűt húztak, és belevetették magukat a Charleston tánc élvezeteibe fiatal hölgyek társaságában, akik nagy nyakláncokat, sokak szerint illetlenül rövid szoknyákat és hátul mélyen kivágott ruhákat viseltek. A gondtalanságot nem lehetett félresöpörni, függetlenül a világban zajló súlyos politikai folyamatoktól. Olaszországban a társadalmi feszültségek nagy sztrájkokban törtek a felszínre, köszönhetően a munkások és iparosok, a napszámosok és földbirtokosok közötti különbségeknek. Az osztályharc a proletariátus valamint a közép- és felsőosztály között csúcsra járt 1918 és 1922 között. A balosok között pedig nyíltan beszéltek a fegyveres forradalomról.


Az olasz „biennio rosso”, a kétéves vörös időszak alatt agresszív vita kerekedett munkások és az acélgyár tulajdonosai között – utóbbiaknak Franco Mazzotti apja volt az első számú szószólója –, ami erőszakos gyárfoglalásokba torkollott. De a feszültségek nemcsak Olaszországot kínozták: a cári Oroszországban 1917-ben forradalom tört ki, ami felkavarta az egész világot. 1920-ban létrejött Adolf Hitler nemzetiszocialista pártja Németországban, míg Indiában Mahatma Ghandi vezette a függetlenségi mozgalmat az erőszakmentesség elvét követve. 1921-ben, hosszas belviszály után létrejön a szabad ír állam az angol kormány biztosította engedményeknek köszönhetően.

A következő évben fasiszta feketeingesek masíroztak Rómában, a minisztertanács lemondott, III. Viktor Emánuel király pedig Benito Mussolinit bízta meg a kormányalakítással. Az egész világ döbbenten állt a fejlemények előtt. Az Egyesült Államok elkezdte az elszigetelődés politikáját, betiltotta az alkohol gyártását és fogyasztását. Mindeközben a világ autógyártásának négyötödét az USA tudhatta magáénak.

Sorozatunk második részében bemutatjuk majd, milyen volt az olasz autósport ebben a környezetben.

SOURCE: 1000miglia.it