2017. július 2., vasárnap

Szisz Ferenc az élmezőnyben


110 éve rendezték meg a második Francia Nagydíjat Dieppe-ben, ami az előző évhez hasonlóan Szisz Ferenc (Renault) és Felice Nazzaro (Fiat) csatáját hozta. 

A Dieppe térségében közutakon kijelölt pálya 76.989 méter hosszú, a versenytáv tíz kör volt, amit 1907. július 2-án teljesített a mezőny.

Az eseményeket a The Sydney Morning Herald 1907. augusztus 9-i számának cikke alapján rekonstruáljuk.

„A pálya, amit közel kilencezer katona és rendőr őrzött, háromszög alakú, a start-cél vonalat Dieppe külterületén húzták meg, míg a háromszög másik két csúcspontja Rondinieres és Eu településeknél volt. A pálya hossza nagyjából 47½ mérföld, és tíz alkalommal kellett teljesíteni, nagyjából 475 mérföldet megtéve. Nazzaro a távot 6 óra 46 perc 33 másodperc alatt teljesítette, sebessége alig maradt el a 70 mérföld per órától.”


Az amrikai Christie autó, a volán mögött Walter Christie
Hogy egészen pontosak (és metrikusak) legyünk, Nazzaro átlagos sebessége 113.6 km/h volt.

„A nevezők között 24 francia autó volt, négy olasz, három német (Mercedes), három belga (Germain), egy amerikai (Christie) és két angol (Weigel). Laven és Harrison, akik az angol autókat vezették, most először jelentek meg ilyen jelentős eseményen. Mindkettejüknek komoly problémájuk volt a cserélhető felnikkel, amik menet közben leestek.”

Hogy megértsük a problémát, érdemes visszaemlékezni az 1906-os Francia Nagydíjra. Azt Szisz Ferenc nem kis mértékben a Michelin különleges fejlesztésének köszönhetően nyerte meg: a francia gumigyártó ugyanis cserélhető felnire szerelt gumikat szállított a Renault csapatnak, amiket így sokkal gyorsabban lehetett kicserélni, míg a többi versenyzőnek le és fel kellett szerelnie az abroncsokat a tengelyre rögzített felnire. A fejlesztésre a konkurencia is felfigyelt, de – mint a mellékelt ábra mutatja – a technológiának voltak még gyerekbetegségei. [Az 1907-1910 között működő Weigel Motors nevét azért érdemes megjegyezni, mert ők voltak az első brit csapat, akik valaha nagydíjon indultak.]

Szisz Ferenc (Renault)
Mivel az autókat nem egyszerre, hanem egy-egy perces különbséggel rajtoltatták, így végeredményben nem a pályán elfoglalt pozíciójuk, hanem az időeredményük határozta meg a valós sorrendet.

„Az időjárás csodálatosan jó volt. Az első autó reggel hatkor rajtolt, a többieket egyperces különbségekkel indították. Ahogy az autók az első kört teljesítették, meglehetős izgalmakat okoztak, ugyanis többen is elvétették a kijelölt utat, és az elkerített sajtórészleg hátsó teraszán száguldottak keresztül. Lancia, aki elsőként rajtolhatott, elsőként is érkezett meg az induló kör végén a fő lelátó elé, de több autó szorosan követte, és köridő tekintetében csak hatodik volt. Az első kört az élen az alábbiak szerint teljesítették: Wagner 39m 53s, Duray 40m, Sisz 40m 39s, Salzer 41m 17s, Gabriel 41m 32s, Lancia 41m 33s, Rougier  41m 35s, Hanriot 41m 47s, Rigal 41m 49s, Le Blon 42m 1s, Caillois 42m 6s, Hemery 42m 25s, Nazzaro 42m 25s, Harrison a nyolchengeres Weigellel 47m 37s, Christie 1ó 20m. A kör végére Dufaux öt percre megállt szelephiba miatt, amit a motor túlmelegedése okozott a hűtősapka elvesztése miatt.”

Gépátvétel (Fernand Gabriel / Lorraine-Dietrich)

„Wagner továbbra is vezetett a második kör végén, Duray továbbra is második volt. Nazzaro felzárkózott a 13.-ról a nyolcadik helyre. A harmadik körben Wagner és Duray még az élen maradtak, de Wagner a következő körben kiállni kényszerült a nyomószivattyú eltörése miatt, így a kör végére Duray vezetett a második Lancia és a harmadik helyre felzárkózó Nazzaro előtt. Féltávnál Duray még mindig az élen állt, mögötte a sorrend Lancia, Nazzaro, Gabriel, majd Sisz következett. A hetedik körben Nazzaro megelőzte Lanciát, és 24 másodpercet hozott Duray-en, az olasz felzárkózása nagy izgalmat okozott a lelátókon. A következő körben Duray ismét elnyúlt Nazzarótól, és közel hatperces előnnyel haladt át a célegyenesen. Közvetlenül a kör teljesítése után azonban Duray-nek fel kellett adnia a versenyt egy törött golyóscsapágy miatt, így Nazzaro megörökölte a vezető helyet. Mögötte a sorrend Sisz, Lancia, Baras és Gabriel volt.”

„Az utolsó előtti kör végére Nazzaro már akkora előnnyel vezetett, ami – hacsak valami rendkívüli esemény nem történik – biztos győzelmet jelentett számára. Ekkor a versenyideje 6ó 7m 58s volt, a következő Sisz 6ó 13m 45s, majd Lancia 6ó 23p 10s, Baras 6ó 24p 42s, Gabriel 6ó 28p 30s.” 

Arthut Duray (Lorraine-Dietrich)

VÉGEREDMÉNY – TOP 10

1. Felice Nazzaro / Fiat – 6:46:33.0
2. Szisz Ferenc / Renault +6:37.6
3. Paul Baras / Brasier +18:32.6
4. Fernand Gabriel / Lorraine-Dietrich +25:06.0
5. Victor Rigal / Darracq +26:03.4
6. Gustave Caillois / Darracq +29:25.6
7. Jules Barillier / Brasier +41:21.0
8. Pierre Garcet / Clément-Bayard +47:44.0
9. Elliott Shepard / Clément-Bayard +53:23.2
10.  Victor Hemery / Mercedes +1:38:52.0

A CLÉMENT-BAYARD TÖRTÉNET

A második Francia Nagydíj egy halálos áldozatot is szedett: Albert Clément (1878-1907) május 17-én, a nagydíj egyik edzésén szenvedett végzetes balesetet. A fiatal versenyző a kor egyik sikeres versenyzője volt, nyert futamot (1904 - Ardennek Kupa) és több dobogós helyezést is begyűjtött, köztük az első Francia Nagydíjon, 1906-ban, ahol Szisz és Nazzaro mögött a 3. helyen ért célba. Nemcsak Európában ért el sikereket: 1905-ben második lett a Long Island-en megrendezett Vanderbilt Kupán.

Albert halála után apja elvesztette lelkesedését az autósport iránt, és gyári csapatuk, a Clément-Bayard 1908-ban indult utoljára nagydíjon. Ami az autógyárat illeti, a  Gustave Adolphe Clément által 1903-ban alapított cég neve az alapító mellett egy történelmi személyiségre is utalt: Pierre Terrail-ra, Bayard lovagjára, aki 1521-ben megmentette Mézières városát. Bayard lovag szobra a Clément család autógyára előtt állt  Mézières-ben, és a márka logójában is ez a szobor szerepel. Az autógyártás mellett a Clément-Bayard 1908-tól repülőgép motorokat is előállított, de a tízes években a léghajókkal is foglalkoztak.

A cég számára az első világháború katasztrofális következményekkel járt: Mézières német kézre került, a germánok pedig teljesen kifosztották az üzemet, hadizsákmányként magukkal vitték a gépeket, az öntödéket és olvasztó kemencéket pedig megsemmisítették. A kiürített üzemcsarnokot beltéri lovaglóiskolának használták a német tisztek.

A cég Levallois-Perret-i gyárában ebben az időszakban a hadiipart kiszolgáló termelés folyt,  és bár a háború után néhány évig még visszaálltak az autógyártásra, 1922-ben a Clément-Bayardot eladták a Citroënnek. A Levallois-Perret-i üzem később a Citroën 2CV típus gyártásának központja lett.