2017. július 10., hétfő

Tazio Nuvolari megadta a kegyelemdöfést


Amikor pár szezonnal ezelőtt arról írtam, hogy pontosan nyolcvan év eltéréssel mennyire hasonló utat járt be Tazio Nuvolari és Fernando Alonso, magam sem gondoltam, hogy ennek még lesz folytatása. Lett.


Ahogy Nivola, úgy Fernando sem meggyőződésből keveredett vissza ahhoz a csapathoz, amit korábban a háta közepére sem kívánt: bár bíztak abban, hogy bajnokként és a mezőny legjobbjának tartott pilótaként sorban állnak majd értük az élcsapatok, végül mégis az előre láthatóan középmezőnybe süllyedő egykori istállójukhoz tértek vissza. Csakhogy míg Nuvolari időnként futamokat – köztük az 1936-os Magyar Nagydíjat is – nyert a Ferrarival, addig Alonso olyan mélységekbe került a McLarennel, amilyenben még a kilencvenes-kétezres évek sereghajtó Minardija sem járt soha.

A két latin heves vérmérséklete ellenére hosszú ideig türelmesen tűrte a sorsát és várt – talán nem is annyira saját istállójuk felemelkedésére, inkább arra, hogy felszabaduljon egy hely a nagyoknál. A távozás első biztos jele az lehetett, amikor egyszer csak a szezon közepén másik csapattal álltak rajthoz, még ha ez akkor egyszeri alkalomnak is tűnt.

Nuvolari egész évben elégedetlenkedett az Alfával ( 📸 1937, Vanderbil Kupa)

Fernando Alonso kirándulását az Andrettihez ugyan a McLaren nemcsak engedte, de kifejezetten ők találták ki, hogy ezzel is elnyerjék távozni készülő versenyzőjük szimpátiáját.

Annál nagyobb meghökkenést okozott azonban nyolcvan éve Tazio Nuvolari, amikor a gyári csapattal hosszú kihagyás után visszatérő Alfa Romeo rajthoz sem tudott állni Svájcban, a mantovai pilóta pedig inkább bekopogott az Auto Unionhoz lehetőségért. Már előtte sem rejtette véka alá lesújtó véleményét a csapatáról: a Coppa Acerbón annyira pocsék volt az Alfa új autója, a 12C-37, hogy Nuvolari futam közben kiállt a boxba, dühösen kiszállt az autóból, és átengedte azt Giuseppe Farinának: szenvedjen vele ő, ha akar. Farina egyébként azért ért rá ennyire, mert az ő kocsija már a rajtceremónia előtt elromlott, így el sem tudott indulni a futamon. A hazai pályán elszenvedett lebőgés után az Alfa nem kockáztatta a további megaláztatást, és inkább visszavonta a nevezését a berni futamról, amit ezúttal a La Stampa 1937. augusztus 23-án, a verseny másnapján megjelent száma alapján foglalunk össze.



Az előzetes várakozásoknak megfelelően Rudolf Caracciola nyerte a Svájci Nagydíjat – írta a lap. Csapata, a Mercedes-Benz egyébként is kiváló teljesítményt nyújtott: az ő versenyzőik állhattak fel a dobogóra, Lang második, Von Brauchitsch harmadik lett.

A Svájci Nagydíj versenytávja 50 kör volt a bremgarteni pályán, ami nagyjából 350 kilométert tett ki. Az első körben Stuck állt az élre, őt Caracciola, Rosemeyer és Lang követte. A sorrend a második körben borult fel: ekkor Rosemeyer leszaladt a pályáról egy lejtős szakaszon. Az ott tartózkodó nézők tolták vissza az aszfaltra, ez azonban tiltott segítségadásnak számított, ezért kizárták a versenyből. Ezután az élen Caracciola körözött, nagyjából húsz méterrel Lang előtt. A hatodik körben Nuvolari kiállt a boxba, hogy a csapat utasítására átadja autóját az előző évi világbajnok Rosemeyernek – ezzel is Caracciola malmára hajtva a vizet, aki tovább növelte a tempót az élen.



Megjegyzés: a korabeli felfogás szerint a futamokon a szabályok jogalanya az autó, nem a versenyző volt. Ezért fordulhatott elő, hogy gyakran futam közben átadták egymásnak a kocsit a pilóták (elsősorban taktikai okokból), és így lehetséges az is, hogy Rosemeyer visszatért a pályára, a kizárás ugyanis nem az ő személyére, hanem a szabálytalanságot elkövető 8-as rajtszámú autóra vonatkozott. Ami főhősünket, Tazio Nuvolarit illeti: ő a 6-os rajtszámú Auto Unionnal kezdte meg a versenyt, amit átengedett Rosemeyernek, ő maga viszont ezután beülhetett a 4-es rajtszámú kocsiba, amit addig Fagioli vezetett, aki csípőfájdalmai miatt a 22. körben kiszállt.



A Mercedesek a 22. körben álltak ki tankolni, amit alig 30 másodperc alatt végrehajtottak. Ennek köszönhetően az Auto Unionos Stuck állt az élre, Caracciola azonban egy körön belül visszafoglalta a vezető helyet. Féltávnál a sorrend a következő volt: 1. Caracciola 1,08'29", 2. Lang 1,09'19",  3. Von Brauchitsch 1,09'45", 4. Stuck 1,09'48", 5. Rosemeyer 1.10'52”.   Ez a sorrend aztán nem is változott egészen a futam végéig, annyi kivétellel, hogy Caracciola tovább növelte előnyét.

🏁 VÉGEREDMÉNY - TOP 10

1. Rudolf Caracciola / Mercedes-Benz - 2:17:39.3
2. Hermann Lang / Mercedes-Benz + 49.4s
3. Manfred von Brauchitsch / Mercedes-Benz + 1:06.4
4. Hans Stuck / Auto Union + 1:11.5
5. Nuvolari & Rosemeyer / Auto Union + 1:21.2
6. Christian Kautz / Mercedes-Benz +1 kör
7. Fagioli & Nuvolari / Auto Union +1 kör
8. Raymond Sommer / Ferrari - Alfa Romeo +3 kör
9. Hartmann László / Maserati (privát) + 8 kör
10. Paul Pietsch / Maserati (privát) + 9 kör


Ami pedig Tazio Nuvolari sorsát illeti: az évad hátralévő utolsó bajnoki futamára még visszatért az Alfához (pontosabban annak partnercsapatához, a Scuderia Ferrarihoz, mivel a gyári csapat ezúttal mindössze egyetlen autót nevezett, valószínűleg azt is csak tesztelés céljából), a következő szezonban azonban már az Auto Union főállású versenyzője volt – amire már három évvel korábban is vágyott.

Vajon Fernando Alonso is érkezhet a Mercedeshez?