2018. január 14., vasárnap

Idén 150 éve született Camille Jenatzy


A belga versenyző volt az első ember, aki átlépte a 100 km/h sebességet, és aki a Mercedes első nemzetközi győzelmét megszerezte.


Camille Jenatzy 1868-ban született a belgiumi Schaerbeek-ben, gazdag családba (apja gumigyártással foglalkozott). Építészetet tanult, de igazi szenvedélyét a születőfélben lévő autóipar jelentette, a ‘90-es években elektromos autókat épített. Ezzel nem volt egyedül az európai piacon, és hogy termékei felsőbbrendűségét bizonyítsa, ugyanahhoz a marketing-eszközhöz nyúlt, mint a kor számos más autógyártója is: versenyekre nevezte be gépeit. Első futama egy hegyi verseny volt 1898-ban, amit meg is nyert saját építésű elektromos kocsijával.

Az igazi hírnevet a szárazföldi sebességrekord megdöntése jelentette. Legfőbb riválisa Gaston de Chasseloup-Laubat gróf volt, aki (egy egyébként szintén elektromos) Jeantaud gépkocsival döntötte meg újra és újra Jenatzy rekordjait. A belga úgy döntött, hogy nem túraautóját fejlesztgeti, hanem inkább egy kifejezetten a szárazföldi rekord megdöntésére tervezett autót épít - a történelem során először. A La Jamais Contente (Örök elégedetlen, lásd az első fotón) úgy nézett ki, mint egy kerekekkel felszerelt óriási puskagolyó. Bár a könnyű fémszerkezetet áramvonalasra alkotta, a pilóta egyenes háttal ült a volán mögött, jelentősen csökkentve az aerodinamikai előnyöket. Két, egyenként 25 kilowattos villanymotorral hajtotta a gépet, ezeket 200 voltos akkumulátorról üzemeltette, átszámolva 68 lóerőt adtak le. Ez pont elég volt Jenatzy-nak ahhoz, hogy 1899. április 29-én ismét megdöntse a szárazföldi sebességrekordot. 105,9 km/h sebességet ért el, és ezzel ő volt az első ember, aki átlépte a 100 km/h lélektani határt.


(Gordon Bennett Kupa, 1903. Fotó: Daimler)

Jenatzy-t elkapta a gépszíj, beszippantotta a versenyzés. Saját építésű gázolajas-elektromos hibriddel nevezett az 1900-as Gordon Bennett Kupára (ami a Grand Prix, és így a Formula-1 első közvetlen ősének tekinthető). Bár nem volt kifejezetten versenyképes, a futamot végül azért volt kénytelen feladni, mert eltévedt a közel 600 kilométeres, Párizs és Lyon között kijelölt versenytávon. A dolog annyira elvette a kedvét a versenytől, hogy a következő évben nem is nevezett be rá.

1902-ben már Mercedesszel versenyzett, 1903-ban pedig - minden baljós előjel ellenére - meg is nyerte az ebben az évben Írországban megrendezett Gordon Bennett Kupát. Baljós előjelből pedig akadt bőven: nem sokkal a verseny előtt leégett a Mercedes gyára, és megsemmisült a csapat összes 90 lóerős versenyautója. Szorult helyzetükben a németek megkeresték azokat a partnereiket, akiknek korábban autókat adtak el, hogy kölcsönkérjék a kocsikat a futamra. Jenatzy végül egy amerikaitól kapott kölcsön egy 60 lóerős túraautót, amiről minden nélkülözhető elemet leszereltek, hogy csökkentsék a súlyát. Végül így is 12 perces előnnyel sikerült elhódítani a kupát.


(Francia Nagydíj, 1906. Fotó: Daimler)

Ez volt Jenatzy karrierjének csúcspontja. Még 1908-ig rendszeresen indult nemzetközi versenyeken, legtöbbször a Mercedes színeiben (ott volt a legelső nagydíjon is, 1906-ban Franciaországban), hogy aztán végleg a családi gumigyár felé fordítsa a figyelmét. Igaz, még ezekben a nyugodtabb években is részt vett egy-egy hegyi versenyen saját 180 lóerős Mercedes versenyautójával. Korábbi jóslata, miszerint a halál is egy Mercedes autóban éri majd, egyre valószínűtlenebbé vált.

A sors azonban furcsa dolgokra képes.

Camille Jenatzy haláláról a New York Times 1913. december 9-i száma így adott hírt:

“Tragikus baleset történt Habay la Neuve-ben, a belga Ardennekben, amikor Camille Jenatzy belga sportembert és motoristát lelőtte Alfred Madoux, a L’Etoile Belge című újság lapigazgatója. Jenatzy úr belehalt sérüléseibe. Sötétedett, a vadászcsapat pedig már úton volt haza, amikor Madoux úr meglátott egy őzbakot és lőtt. A lövés a combján találta el Jenatzy urat. Azonnal a legközelebbi orvoshoz szállították egy motorautóval, de út közben elvérzett.
Jenatzy úr megnyerte a Gordon Bennett Kupát 1903-ban. Lelkes motorista és sikeres üzletember volt. Vörös szakállú, sovány és ideges természetű emberként Angliában kiérdemelte a Vörös Ördög becenevet. Egy időben a legvakmerőbb versenymotoristának tartották, vezetési stílusát démoni düh és sziklaszilárd eltökéltség jellemezte. Ingerlékeny természetének jó példája, hogy egy versenyen kiugrott az autójából, hogy megüssön egy ártalmatlan nézőt, akinek viselkedése zavarta őt.”

A vadászbalesettel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy nem kis mértékben Jenatzy is hibás volt. A versenyző úgy gondolta, megtréfálja barátait, ezért elbújt egy bokorban, és vadállathangokat utánozva próbált rájuk ijeszteni. Túl jól sikerült. Madoux - fittyet hányva a vadászati előírásra, miszerint csak tiszta célpontra lehet lőni - azonnal elsütötte a puskáját. Amikor ráébredt a tévedésre, a lapigazgató azonnal beültette barátját az autójába, hogy kórházba vigye. Jenatzy út közben vesztette életét. Egy Mercedesben, ahogy megjósolta.

SOURCES: HEMMINGS, The New York Times 1913.12.09.; Photos: Daimler AG