2018. március 11., vasárnap

A száguldó bankos kisasszony

—  1928. TARGA FLORIO —

// Junek boxkiállása az 1928-as Targán. Grafika: Jan Rambousek 

A kilencven évvel ezelőtti Targa Florión érte el egyik legnagyobb sikerét a csehszlovák versenyzőnő, Eliška Junková  (lánykori nevén Alžběta Pospíšilová).


Az 1900-ban született Eliškát a mai napig minden idők egyik legjobb versenyzőnőjének tartják. Egy olmützi kovács nyolcadik gyermeke volt, aki a világháborút követően egy banknál kapott állást. Itt ismerte meg Vincenc Juneket, a fiatal bankárt, akit sérülés miatt szereltek le a hadseregből: karon lőtték a háborúban.

// Eliška és Vincenc

Vincenc imádta az autókat és a versengést, 1922-ben megnyerte a Zbraslav-Jiloviste hegyi versenyt. Eliškával is ebben az évben házasodtak össze, és közös hobbijuknak, a versenyzésnek is együtt hódoltak. Illetve, ekkoriban még erős lenne közösnek nevezni a hobbit: Eliška úgy nyilatkozott erről az időszakról, hogy

“Ha ez a férfi lesz életem szerelme, akkor meg kell tanulnom szeretni ezeket az átkozott motorokat.”

Eleinte Vincenc vezetett, felesége pedig utazó szerelőként segítette, azonban a férfit karsérülése akadályozta a gyors váltásokban,  így végül felesége vette át a vezető szerepet. Vásároltak egy Mercedest és egy Bugatti Type 30-ast, ami a Francia Nagydíjat is megjárta, versenyképes lehetett a kisebb jelentőségű futamokon. Eliška első önálló versenyén, az 1924-es Lochotín-Třemošná futamon rögtön kategóriagyőzelmet szerzett a túraautók között, és ezzel azonnal nemzeti hírességgé vált. A nő néhány hónap alatt annyit fejlődött, hogy már a nemzetközi mezőnyben is megállta a helyét.

 // Eliška az 1927-es Német Nagydíjon kategóriagyőzelmét (összetett negyedik helyét) ünnepli

1926-ban második helyet ért el a klausenpassi hegyiversenyen, majd nevezett a Targa Florio hosszútávú versenyre, ahol a megbízhatóság legalább annyit számít, mint a sebesség. Eliška a futamok előtt gyakran gyalog is bejárta a pályát, közelről felmérte az úthibákat, megbecsülte az ideális ívet a kanyarokban. Talán épp ennek az alapos felkészülésnek tudható be, hogy Junekné a negyedik helyen haladt, mielőtt kiesett, majd még abban az évben nyert kétliteres kategóriában a Nürburgringen.

Pályafutása legjobb eredményét az 1928-as Targa Florión érte el 1928. május 6-án. A futamra a korszak autósportjának legnagyobb sztárjai is neveztek, úgy mint Nuvolari, Minoia, Chiron vagy Alberto Divo. A győztes markát százezer lírás jutalom ütötte.

A 108 kilométeres palermói pályán öt kört, vagyis összesen 540 kilométert kellett teljesíteni. Az útvonalat 1919 óta használták versenyzésre, összesen mintegy 1400 kanyart tartalmazott Madonie hegyvidéki régiójában. A rajt-cél vonal Cerda vasútállomásán volt, mindössze néhány méterrel a tengerszint fölött, míg a pálya legmagasabb pontja Polizzi városában 917 méteres magasságban húzódott. Mondhatjuk jelentősnek a szintkülönbséget.


A 36 résztvevőt egyesével, kétperces különbséggel rajtoltatták el reggel nyolctól. Eliška 8:56-kor vághatott neki az embert és gépet próbáról feladatnak. A verseny aktuális állását a körök végén jelentették be, és az egyéni indítás miatt nem az áthaladási sorrend, hanem a köridők alapján állapították meg. Az első kör végén Chiron (Bugatti) vezetett Campari (Alfa Romeo) és Divo (Bugatti) előtt, Junek őket követte a negyedik helyen, fél perces előnnyel a későbbi Grand Prix bajnok Tazio Nuvolari (Bugatti) előtt.

 A második kör végére aztán drámaian megváltozott a helyzet. Junek szédültes tempót diktálva átvette a vezetést, húsz másodperces előnyt épített ki Campari előtt, akinek ezután veszettül nyomnia kellett a gázt, hogy az élre törhessen. A terhelés nem tett jót a gumiknak, a negyedik körben Campari defektet kapott, és 11 kilométert kellett vezetnie lapos kerékkel, hogy új szett gumit vételezhessen a depóban. Ennek ellenére az utolsó kör kezdetén ő állt az élen egyperces előnnyel Junek előtt, miközben a harmadik Alberto Divo egyre közelebb zárkózott fel hozzájuk. Ekkor még mindhármuknak volt esélye a győzelemre. A befutó tehát izgalmasnak ígérkezett, és Eliškának megvolt a tempója az első helyhez - a szerencse azonban elpártolt mellőle: egy gumiabroncs sérülése és a vízpumpa meghibásodása hátráltatta. Ez utóbbi miatt a hűtőfolyadék felforrt és elpárolgott,  a versenyzőnőnek pedig félre kellett állnia, hogy szerelője vizet szerezzen és visszatölthesse a veszteséget.  Junek ugyan célba ért, ám utolsó körében rengeteg időt vesztett, és így csak az ötödik helyet szerezte meg.

 🏁 CÉLBA ÉRŐK 

1. Alberto Divo / Bugatti - 7:20:56.6
2. Giuseppe Campari / Alfa Romeo + 1:37.0
3. Caberto Conelli / Bugatti + 1:53.4
4. Louis Chiron / Bugatti
5. Elizabeth Junek / Bugatti [privát]
6. Ferdinando Minoia / Bugatti
7. Luigi Fagioli / Maserati [privát]
8. René Dreyfus / Bugatti [privát]
 9. Mario Lepori / Bugatti [privát]
10. Giulio Foresti / Bugatti [privát]
11. Ernesto Maserati / Maserati
12. Margot Einsiedel / Bugatti [privát]

Néhány héttel később közösen nevezett a Német Nagydíjra férjével, akivel felváltva vezettek. Nem sokkal azután, hogy Eliška átadta neki a kocsit, Vincenc lesodródott az útról és azonnal meghalt. A baleset után a nő teljesen összetört. Visszavonult a versenyzéstől, eladta versenyautóit, és úgy döntött, hogy idejét utazással tölti. Ebben Ettore Bugatti is támogatta: a korszak autós pápája adott neki egy túraautót, amivel Ceylonba utazhatott, valamint fizetést azért, hogy üzleti kapcsolatokat építsen Ázsiában.

// Eliška a Targán

Utazásai során Eliška újra szerelmes lett, és a második világháborút követően hamarosan megint megházasodott. Régi szerelmétől, az utazástól azonban eltiltották: a kommunista rezsim nem nézte jó szemmel a kozmopolita életmódot, és nem adott neki útlevelet. Az autósport világa elfelejtette őt, és csak a vasfüggöny leomlása után, utolsó éveiben vállalt ismét szerepet a Bugatti márka népszerűsítésében.

93 évesen, 1994-ben hunyt el Prágában.


SOURCES: historicracing.com, Leif Snellman, AutoVeteran.com