Pontrendszerek a '20-as és '30-as években

A '20-as évek konstruktőri bajnokságában a következő módon osztottak pontokat a versenyeken:


  • 1 pont járt a győzelemért
  • 2 pont a második helyért
  • 3 pont a harmadik helyért
  • 4 pont a célba érésért
  • 5 pont a kiesésért
  • 6 pont, ha a csapat el sem indult az adott futamon.

Minden csapatnál csak a legjobb helyet elérő autó után osztottak pontot. Az évek során mutatkozhatott eltérés azzal kapcsolatban, hogy a bajnoki futamok közül melyek számítanak be az értékelésbe, 1925-ben például csak azokat a konstruktőröket értékelték, amelyek hazai versenyükön és az Olasz Nagydíjon is részt vettek.

A '30-as évek egyéni bajnokságában a következők szerint osztottak pontot:

  • 1 pont járt a győzelemért
  • 2 a második helyért
  • 3 pont a harmadik helyért
  • 4 pont a célba érésért (célba érőnek az számított, aki a versenytáv legalább 75 százalékát teljesítette)
  • 5 pont járt azoknak, akik a verseny féltávja után estek ki
  • 6 pont járt azoknak, akik a versenytáv felét ugyan nem teljesítették, de 25% után estek ki
  • 7 pont járt azoknak, akik a verseny első negyedében estek ki
  • 8 pont járt azoknak, akik nem rajtoltak el.

Mind a konstruktőri, mind az egyéni kiírásban a legkevesebb pontot gyűjtő lett a bajnok.